Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Jegykendő a forgószélben (Boszorkánytörténetek)
mondják, ami harmatot összeszödött, az mindég awa sütötte a kenyérit, amit fölvött az a lepedő. (Horváth Józsefné, Kiár afalva) 89. Volt egy ember, és nagyon vallásos vót. Jójártnak hívták. Az mindég úgy csinálta, hogy búzaszenteléskor kihívta a papot, és fólszenteltette a búzát. Gyönyörű termése vót ennek az embernek, és irigyelte a szomszédjába az egyik ember. Fogta magát ez az ember, na, nem fogsz te dicsekedni a nagy terméseddel. Éjfélkor kiment, magára terített egy fehér lepedőt még nem tudom milyen babonaságot csinált, egy tarisznya is vót nála. Abba a fehér lepedővel végigjárta a búzatáblát. Mindég dunnyogott magába valamit, és mondta: Most szedem a harmatot, most szedem a harmatot. És mikorára odaért az aratás, bizony vót az embernek kalásza, de szem nem volt a kalászba. Avval a lepedővel úgy megbabonázta, hogy a termést elvitte ettől a másik embertől. (Sátor Jánosné, Mindszent) Túrét okádtejei szaporít 90. Hát egy boszorkány vót a faluba. Én olyan kislány vótam, olyan hét-nyócéves. Az a Panna néni elgyütt hozzám, aszongya, hallod-e, kislányom, adjál neköm hat tojást. Mondom, Panna néni, nincsen tojásunk, mert hát nem mertem adni, nem vótak otthon a szüleim. Na, jó van, aszongya, ha nincs. Awa én kimöntem, kikísértem a Panna nénit. Mikorára én bemöntem, egy nagy vörös macska szaladt ki az ablakon, nyitva vót az ablak. Mönt egyenösen be Panna nénihön a nagy vörös macska. Bemöntem, nem vót a hat tojás a tálba, ott vót a sublót tetejin a tálba, elvitte a hat tojást. Akkor én vöttem a kantát, möntem a kútra. Arra vót a kút, aszongya, na, gyere be, kislányom, sütöttem a lepényt. Mondom, hát hun vötte a tojást. Ne keresd, aszongya, oszt három ilyen nagy tepsibe, két szömömmel láttam, gyönyörű túrút. Oszt tessék ehinni, így higgyék, ahogy mondom: khá, khá, hányta a túrút a lepénybe. Ezt láttam a két szömömmel. Na, osztán én emöntem neki, adott két krajcárt, amié hoztam neki vizet. Amikó bemék, kivágott ilyen nagy darab lepényöket. Na, aszongya lakjá jól lepénnyel. Én mondom, Panna néni, most nem vagyok éhös. Úgy eszömbe vót, hogy úgy okádta a túrút. Hazavittem a lepényt, letöttem a lepényt, később már olyan ződ vót, mint a spenót. Úgy nézött ki. Hát az öhetetlen vót. (Molnár Pálné, Földeák) 91. A hajós mög tudott babonázni. Mutatta a hajóslegényöknek, lássátok azt az embört, na, figyeljétök mög, mindjárt legyün ide, fölkapja azt a ladikot, oszt mögtáncoltatja. Az embör mönt lefele, letötte azt a valamit, ami a kezibe vót, mögfogta a ladikot, oszt szépen ekezdte táncoltatni. Mán sza43
