Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Jegykendő a forgószélben (Boszorkánytörténetek)
kadt rúla a víz, mán csoportosult a sok nép, de akkor is csak táncoltatta. De a felesége is értött a babonázáshoz. Ott is csak annyit köllött mondani az embömek, azt mondta csak a hajós a feleségének, hogy sült tésztát akar önni, már hányta is bele az üres tepszibe a tészát. Vitte is neki a kész túrúslepényt. (Török Györgyné, Algyő) Védekezés rontás ellen trágyaszurkálással 92. Nálunk is elő vót ez fordulva kérőm, és a szomszédasszony rontotta mög. Nem tudom máskülönben, hogy hítták, csak úgy tudtam, mindég úgy ismertem, Buruckáné. Egy nagyon csúnya, vén, retkös vénasszony vót. De látszott is rúla, hogy valami. Apám akárhányszor vött tehenet, az mindég tönkremönt. Vérös tejet adott vagy rúgott, vagy ordított, vagy trágyázott, mikor fejte. Szóval mindég csinát valamit. Annyira vót aztán apám mán vele, hogy! Azt mondja egyször apám anyámnak: elmögyök, aszongya, ide Cemabarára. Ott még tudósabb asszony vót. Hát aszongya anyám neki: hát én nem bánom, mönjön el, hát mönjék kend, mert akkor még kendölték az asszonyok az embört, nem magázták mög tegezték. Kend vót mind az egész világ. Emönt aztán az apám hozzá. Azt mondja neki a cemabarai asszony: Bence, mán tudta is apám nevit, nem köllött bejelöntközni, hogy ki vagyok. Mán névrül szólította az embört. Azt mondja: a szomszédasszony, az a Buruckáné rontotta mög a tehenedet. Eredj haza, semmit ne csinálj más egyebet. A faránál szúrd a vellát bele a trágyájába, a fejőbe pedig tödd bele a nagykést. Akkó fejd rá a tejet, oszt akkó oda fog mönni hozzád. Hej, apám osztán főpödörte a bajuszát, gyere csak ide, mondta anyámnak, agyonütöm. Hát mint kisgyerök és is elmöntem az istállóba, oszt leütem a lépcssőre. Apám feji a tehenet, az mög nyöszörgött. Egyször ehun van e a Buruckáné. Itt van. Odaállt a küszöbre, aszongya, így csípőre tött kézzel apámnak, na, Bence, itt vagyok, ha olyan nagylegény vagy, üss agyon, mert aszontad, hogy agyonütsz. Apám mög aszongya, én nem mondtam. Beijedt apám is tűle. (Nagy Bence Pál, Tápé) méhlepémyelimmitl 93. Azt hallottam, hogy mikó megellik a tehén a pokláját négyfele vágik. Oszt akkó a kút négy sarkára ásta le Bakányos néni, mer olyan boszorkányos asszony vót. Baka Andrásnénak hítták. Annak tehene vót, oszt mikó megellett a tehén, én oda mentem. Akkor ű egy ásóvá azt négyfele vágta. No oszt ott vagyok, nem kűdött haza, mondom osztán neki, mit akar kend, avva, Ágnes néni? Aszongya, hogy eztet ide ássa le, a másik sarkára. Mikó oszt mind a négyet elásta, akkó mondta meg. Aszongya, hogy azé ástam oda, húgom, hogy ezt a tehenet többet ne rontsa meg senki. Mer aszongya, 44
