Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)

Jegykendő a forgószélben (Boszorkánytörténetek)

magát megfejni. Kihirdettük, kiújságoltattuk. Gyütt is rá vevő. Kérdözött, hogy hogy adom a tehenet. Úgy szépen végighúzta a kézit a girincön. Mon­dom, vigyázzon, mert bőg mög rúg. Engöm, aszongya, nem rúg. Nézők na­gyot. Mi az apjafasza, milyen embör ez?! Űtet nem bánti? Hát egy-két szó, mögvötte a tehenet. De annyi tej vót nála, hogy majd kicsattant. (Domokos István, Tápé) Harmatszedés lepedővel 86. Foglalkoztam így tehenekkel, közbe lóval is kupeckodtam egy kicsit. Előbb Kistelekön vöttem egy nagyon szép tehenet. Fias vót. Hát osztán gyiittek nézni, hogy milyen szép tehenet vöttem. Nem gondótam én az ilyesmire. Hajnalba főkeltem ötetni a jószágot, látok ottan, sütétös vót, egy asszony botorkál az utcán. Mi az Istent csinál? Húz fehér lepedőt a harma­ton a mi födünk végin, a kapu előtt. Mondom: mit csinál, kend, Vera néni? Szomszédunk vót. Aszongya, a mönyecske evesztötte a lepedőt més az este. Jó van, hát elvesztötte a lepedőt. Hát oszt a tehenünk elromlott. Véröset fej­tem tüle, oszt nem övött, a bomyút se bírta eltartani. Bemöntem a sógoromékhon a faluba, ott vót ilyen bíbájos asszony. Esoroltam, azt mond­ta, hogy hogy csinálja. Aszonta, napfőkőte előtt, mikó még alszik az az asszony vagy nem tudom én mi, milyen vályúba öntsem bele a tejet, oszt ad­dig vágjam baltával, amíg oda nem gyün az asszony. Napfőkőt, mikó mögtörtént, odagyiitt az asszony ríva, hogy ne bántsam, mert nagyon fáj a teste. Akkor a tej kezdött vérösödni. Möggyógyította a tehenet ugyanaz. Nem lőtt tovább semmi baja se. De sokat mögrontott. (Palatinusz Mihály, Fábiánsebestyén) 87. Vót egy asszony. Az is olyan boszorkányos vót. Úgyhogy vót itt egy Barna András nevű, az olyan erdőcsősz vót. Az hajnalba mönt föl az erdőbe, hogy evégezze a munkáját. Az mög fehér lepedőt húzgált a búzába. Oszt még rá is lütt. Oszt mögtudták, hogy kicsoda vót. Szödte a harmatot. Vót neki két lánya mög egy fia, de oda barátné nem möhetött be, csak az udvar­ba állhatták. A konyhába vagy a szobába nem möhettek be. (Tóth János, Klárafalva) 88. De nem szeretném, ha mögtudódna, hogy ki mondta. Vót itten egy asszony, Boris néninek hívták. Az boszorkány vót. Mindön Szent György nap reggelin levetkőzött egy ingre, és egy lepedővel leborította magát, és úgy járkált erre kint a szántófődekön. Húzta a lepedőt. Aztán akkor azt 42

Next

/
Oldalképek
Tartalom