Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Jegykendő a forgószélben (Boszorkánytörténetek)
sárba vagy pedig, ugye, körűnézte, mintha ű azt vonni akarná. Oszt akkó mögvötte a tehenet, hogy ilyen jó tehén, olyan jó tehén, ugye, a vásárba dicsérni szokták, osztán mikó hazavitte, nem tudta használni. (Ördögh János, Zákányszék) láímyomföiszedésse! 73. Hallottam, hogy ez való vót. A tehénnek a nyomát is fővötték, vagy a körme közül kiesött piszkot. Oszt akkó evitte, a kéménybe főkötötte, oszt akkó készen vót. Ki vót belezve. (Nagy Bence Pál, Tápé) vizelettel 74. Hát én nem tudom, mit csináltunk neki, de aszonták, hogyhát vályúba tették tán a tejet, oszt verték. Oszt akkó megjelent az a valaki. Igaz az? Igaz-e az? Oszt aszongyák, megjelent az a valaki. Na, azt mondja meg. Aszongyák, mert fájt neki. Hát ilyet! Még ilyet! Meg aszongyák, ha odapi- sált a tehén alá, akkor is megmondják. Igaz? Azért nem engedett az én fiam, mikó tehenész vót, alá pisálni senkit se a tehénnek. Aszongya, akkó megrontsa. Azt mondja meg, ez mitül vót. Úgy evitte a hasznát, hogy a gyereknek víz vót a tej. Az öregebbek régebben nagyon tudták ezt a borszorkányságot. Én se akartam eztet ehinni. (Percze Sándorné, Csong- rád) dögíetemmel 75. Kijárt a tehén a pusztára, oszt vót, mikó hazagyütt, olyan beteg lőtt, hogy úgy nyögött a szöröncsétlen, mintha elleni akart vóna. Akkó a két csöcsibű tiszta fehér tej gyütt, kettőbű mög vér. A tehenet el köllött adni, mert nálunk nem löhetött használni. Akkor a bátyámékhon kerüt az a tehén. Azok elmöntek ilyen tudós asszonyhon, oszt akkó azt mondta nekik, hogy az istállóküszöb alá van elásva valami. Ameddig az ott lesz, anná a házná tejhaszon a tehéntű nem is lösz. (Mészáros Jánosné, Kistelek) 76. Ezt egy asszony mesélte, ez nem énrajtam történt. Én Zsombolyán születtem, és tudja, cseléd vót az apám. Tehéntartás vót. És akkor azok az oláhasszonyok nagyon tudtak rontani. És akkor összeveszött két asszony, mert akkor még együtt laktak, tudja? És aszonta:- Megállj, azt a szép tehenet megvetted, de majd ríva jársz alá fejni. Oszt az én anyám hívő asszony vót. Az nem hitt rontást, meg nem káromolt. Aszongya, mikor ment befelé fejni este az én anyám, akkor aszongya, egy nagyon szép kutyán ült egy asszony, az az asszony, aki meg akarta ron38
