Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Jegykendő a forgószélben (Boszorkánytörténetek)
Az egyik így mondta, a másik úgy mondta, hogy valamelyik ujját mögvágta, oszt fügébe belecsöpögtette. Kettéhasította a fügét, oszt összenyomta. Azzal ötették mög egymást, akik akarták, hogy az vögye el, vagy az ű hozzá mönjön. A saját vérit mögetette avval a valakivel. (Molnár Ferenc, Tápé) 67. Akit mögötetnek annak köll vonni azt a lányt. Dehát én nem próbáltam, oszt nem tudom, hogy igaz-e? Az a fiatalembör nem övött. Nem fogadta el. Azt tudom, hogy ő maga nem ötté mög, vagy ha pohárba kért is vizet a lánynál, nem itta ki a pohár vizet. Öntött ki belüle. Kutyának vagy macskának odaadta. Vagy mit tudom én! Nem itta mög maga. Énnálam is ivott legény, de akárhányszor teleöntöttem a poharát, nem itta az mög. (Török Petemé, Tápé) 68. Ennek is olyan cifra háttere vót. Ez a legénysogás megént egy különös listára tartozik. Mert aztán én szömtanuja vótam egy ilyen legénynek, aki mondjuk a Annust elvötte, én mög a Rózával jártam. De Annust aki elvötte, Pósa Bandi, úgy hívták, hát az kérőm szépen, a nőnek a virágjábul a rumba egy kicsit itattak vele. Az többet nem bírt mögszabadulni attul a lánytul. Ilyen csalafintasággal mögkapták a legényt. Mindön hónapba rágyütt a bolondóra, úgyhogy az erdőbe bolyongott, míg le nem járt a bolondóra. Míg el nem mönt a virágzási idő. Mert adtak neköm is rumot is, sört is, bort is, lepényt is. Földarabolták szép kockára, osztán úgy rakták a számba. Csak Pali, Pali! Aszongya neköm egy embör:- Vigyázz, úgy ne járj, mint a Pósa Bandi! Nagyon vigyázz, gyerök, mert mögétetnek, oszt nem bírsz szabadulni. Hanem mikor az első falatot vagy az első italt szádba vöszöd, köpd ki! Bemék egy este mán, hát aszongya az öregasszony: — Rozi, kínáld mög a Palit egy kis sörrel! Számba vöszöm, kiköptem. Nem szólt akkor sömmit. Másnap este el van a lepény darabolva az asztalon, mint a kockacukor. Innet-onnat a számba tösz a nagylány villával. Kiköptem. Azt mondja ám az öregasszony, hogy a fene mért nem őszi mög a tanítómesterödet?! Észrevötte, hogy valaki közbeszólt. Hát mondom, ebbe mög hajszál vót. Összeszidott. (Nagy Bence Pál, Tápé) 66. 34
