Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Jegykendő a forgószélben (Boszorkánytörténetek)
rontással 69. Hanem most elmondok én egy esetet az én saját történetembül. Fiatal legény vótam, hát én is szerettem vóna azt a lányt, de viszont a lány mégjóbban szeretett vóna, vagyis már a szülei megkaparintani engemet vő- nek. Hát én oszt annyira keverödtem ezekkel, hogy éjjel-nappal ott szerettem vóna lenni nála. Majd azt mondták az én szüleimnek, hogy rontásba vagyok. Hát vót egy ilyen nénike, ehhez elmentek az én szüleim, elvitték az ingemet. Kérte, hogy vigyék el. Hát én nem tudtam menni se már, szóval annyira le vótam robbanva. Na, oszt az letette két varázsgyűrűjit. Hát én nem láttam a gyűrűket, csak a szüleim, ahogy elmondták. Arra rátette az inget, arra rátett egy acéltükröt vagy mit, és abbul ü kiolvasta azt a bizonyos dolgot. Hát oszt el is vállalta aztat, hogy ü helyre hozza az ügyet. Na most kérem szépen, ő, ez az asszony, ezt az inget visszaküldte. De el kellett égetni, és egy olyan kútba beledobni azt a hamut, egy zacskóba belevarrva, amelyik kútbul isznak. Mert még abba az üdőbe, tetszik tudni, sok kutat mondtak így városhelyen, meg faluhelyen, meg községhelyen, amelyikbül ittak. Ásott kutak vótak azok, inni hordták a vizet onnan. Na most ez mind végre lett hajtva. El is égették az inget, be is varrták egy zacskóba, bele is dobták egy kútba. Hát hogy etttil-e, nem attul-e... Majd mikor ez megtörtént, rá el kellett nekem menni oda ehhen a javasasszonyhon. Hát persze kiállított, mert ereszágasok vannak így elől, már ilyen téglábul oszlopok, aztán ilyen faoszlopok vannak. Odaállított egy oszlop mellé, és egy szál cérnát, már ilyen házi fonott cérnát, csak így egymásra tette a végit, és aszonta, szakítsam el. Akárhogy akartam, nem bírtam elszakítani. Végül elővette a tükrit, meg a gyűrüjit, egyszer csak leesett rúlam minden. És azt mondta, hogy oda fog jönni az az illető nő, aki ezt csinálta. Oda is jött. Akkor esett le rúlam a cérna. Attul kezdve elmúlt minden. Soha nem kellett mennem a lányhoz. (Pusztai Imre, Makó) babonasággaí 70. A fölvétel a magyarcsanádi öregek napköziotthonában készült 1973. május 8-án. A föltett kérdésre egy magát megnevezni nem kívánó idős asszony reagált először:- Azt mondd el, amikor a véred szítták...- Az nem babonaság, hanem valóságos igazság. Csak alszok. Vót mikor ilyen darabon véres vót az ingem, amikor főkeltem. Hát hogy esett ez meg rajtam?- Hát hogy történt meg?- Hát aludtam és úgy. Hát mi történt? Hát itten (mutatja) csak vért vettek ki. Vót mán mikor másik mellkeblemen vót alatta, vót a kezemszárán nem egy helyen. Csak mögszívtak. Mert inni nem szoktam italt. Italt az nem fo35
