Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Jegykendő a forgószélben (Boszorkánytörténetek)
ssass Szerelmeseket „ egymáshoz róni ” béka csontjával 59. Olyat hallottam még, ezt is a nagymamám újságolta, hogyha egy lány egy fiatalembört mög akar magának fogni, akkó Szent György-nap előtt fogjon békát. Azt a békát tőgye bele egy üvegbe és ássa el. Hogy hun ássa el, az nem fontos, csak ássa el. Hosszú hónapokig hagyja abba az üvegbe, és akkó az a béka, ugye, tönkremén. Csak mögmarad neki a csontja. A mellecsontja, mint a tyúké, kétfelé ágas. És ha avva a csonttá annak a férfinak a kezik valamilyen formába mögjegyzi, az nem tudja ehagyni többet sohase. Ezt akkó így meséték az öregök. (Szentandrási Teréz, Hódmezővásárhely) fejfmzilánkkal 60. Kijártak a temetőbe. Mondjuk például lögyön Lajos vagy akármilyen név. Kilenc fejfárú levágtak kis szilánkot, aztat új fazékba mögfőzték. Éjszaka tizenkét órakó főzték egy óráig. Akit akartak, avva rontották mög. Olyan nevűrü vöttek le, amilyen nevű vót az a férfi, és azt főzték tiszta, új fazékba. Egy óra hosszáig főztek. Akkor éjszaka mögjelönt ottan az illető, mögjelönt ott, azon a lakáson. Verték az ablakot. Ki az? Hát a tanyárú, ahogy aludt az a paraszt fiatalembör, lábravalóban, mezítláb, hajdonfűve. Hát aszongyák, hun jártál, fiam? Mintha nem tudta vóna. Hát aludtam, aszongya, ide költött gyünnöm, ha akartam, ha nem. Nem is tudja az édösanyám, hogy én most hun vagyok, mert én csak kigyüttem, ahogy főkeltem az ágybú. (Sárközi Pálné, Makó) láímyomfiászedéssei 61. Szóval a lábnyomfalazás. Mikor a lábnyomát fölkapargatták, azt a földet elvitték és a kemence előtt, a katlan előtt falazták be. Szóval cseréppé odanyomják azt a kis port, és akkó annak oda vissza kölletött mönni; és azt a lányt e kölletött neki vönnmi, ha akarta, ha nem. Annyira mögfogták a férfit. És még nem is olyan régön, hát mögcsinátuk! Bizony Isten, primitívre visszatérni a mai korba! Tudja, a fiam emönt?! Hát mit csinátunk? Hát lőhet, hogy már az a lábnyom régi vót, de főkapargattuk. De az én fiam csak nem gyütt vissza. Van még kemencénk az egyik szobába, oda falaztuk. Egy kis vízzé összekevertem azt a port, oszt oda betapasztottam a kemencébe. Azt mondták, oda köll. De a fiam nem gyütt vissza. Éppen egy éve, mikor a fiam átmönt Makóra. Annak több tudománya van, annak a makói nőnek. Hát osztán tanátunk egy fáradt zokniját. A fáradt zoknit pedig fötöttük a kéménybe, a huzatba. Azt mondták, odatögyük. Hát kérem, a fáradt zoknirű mög az a téma, hogyha vissza akarják, hogy gyűljön valaki még ahhoz a 32
