Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Jegykendő a forgószélben (Boszorkánytörténetek)
Hát egy tűz égött az út közepén. Hát hogy átváltozott-e, de aszongya, nem mert ám mán odamönni. Ű mán nem mén oda, aszongya, pedig katonaviselt embör vöt. De csak ű a kapubul leste, leste, de sokáig égött a tűz. (Győri Istvánná, Bokros) csikóként 37. Hallottam azt, hogy tanyárú gyüttek a parasztembörök kocsivá, osztán a körtöltést mikó ehagyták, egy csikó utánaszaladt a kocsinak, oszt beleakasztotta az állát a saroglyába, osztán húzta visszafele. Oszt két ló nem bírta elhúzni azt az egy csikót. Aszonták, hogy a boszorkány vót. (Papp Sándor, Hódmezővásárhely) kecskeként 38. Hát kérőm szépen rajtam történt egy olyan babona, hogy gyüttem hazafele a tanyáiul, és mindég hallottam, hogy egy bakkecske lépköd utánam. És vissza-visszanézök, de nem láttam sehun se. Közelembe nem gyütt, csak a lépteit, ahogy lépködött, aztat hallottam. Mintha egy kecske gyünne utánam. Hát aztán vót egy embör, aki ilyen tudósabb embör vót, aki azt mondta neköm, hogy miért nem fordultam vissza, bal kézzel mögütöttem vóna bottal. Akkó mindjárt emaradt vóna. Dehát én aztán nem vótam mögijedve, de csak fétem, hogy miféle az. (Török György, Algyő) disznóként 39. Vót ember, aki el tudott változni fekete disznóvá. Vót. Ott Derekegyházán vót az öreg Harangozó bácsi. Az éjfél után járkált fekete disznóképibe. Mindenfele. Nekünk is megrontotta a tehenünket. Fekete disznó vót, és gyütt-ment a majorba, járkált mindenfelé. De senki se tudta, hogy ki vagy mi. Hajtották vóna be az ólba is, akkor is ki tudott gyünni, ki tudta magát szabadítani. Aztán meg azt mondják, hogy ez az öreg Harangozó bácsi úgy járkált éjfél után. El tudott változni. Hát hogy igaz vót-e, nem tudom. (Fazekas Antalné, Szegvár) kutyaként 40. Valamikó, már így az apámtú hallottam, Öcsöd falujába, úgy mint szokás vót ezelőtt, mint most is szokás, eljárnak egyik a másikához, a nagylány vagy a legény. Majd az egyik nagybátyám ment hazafele éjfél után. Az ű beszédje szerint, ment egy nagy fehér kutya, oszt egy nagy fazékba vót a hátulja, oszt azza kopogott. Hát oszt ehatározta, hogy ű azt a kutyát kíséri. Hát oszt kísérte is, de sokáig köllött szaladni, mert Öcsöd elég nagy falu vót ak24
