Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Tanulmányrészletek
Voltak, akik mindenekelőtt táltosnak tartották: „Tátos vöt. Három foggal születötf„Hát az olyan tudákos embör vöt”. „És ez, aszonták, hogy tátus. Öreg Teknyősnek hítták”. „Az tátus vöt, idehallgasson, az tátus vöt. Tátus vót tényleg a Teknyőkaparó. Hát mondom, télön is, hallja, nem vót ám annak lábbeli a lábán sose. Azt vitték. Tátus vót". Mások szerint teknyőkaparó cigány lehetett, aki teknőkészítésből tengette életét, és mint ilyen nemcsak a Dél-Alföldön, hanem messzi vidékeken is megfordulhatott. „Nem tudom a nevit, kedves, mer azé, hogy ez valósággá teknyőkaparó vót. Itt a rétbe, az erdőbe, amik a legöslegvastagabb fa vót, ű azt vágatta ki, és abbú faragott teknyőt, oszt ezé lőtt a neve Teknyőkaparó. Az nagyon sokat jósolt". „Nagyapám meséte, hogy vót itten a makói pusztákon, mert ott vót néki tanyája, vót itt egy teknyőkaparó embör. Úgy hívták, hogy Teknyőkaparó. Hogy miért nevezték Teknyőkaparónak, hogy talán... Nem tudom én. Teknyőcsinálással foglalkozott, a fűzfákból kikaparta a teknőt. Ez olyan varázslatos embör vót, aki elkezdött jövendölni”. „Vótak ezek a vándorcigányok, teknyőt kapartak, éS" hát közbe jósolgattak is, és ez vót az összesnek a lényege”. „Az öreg Teknyőkaparórul azt mondták, hogy egy teknyőcsináló ember vót. Nem cigány vót. Nagy száraz ember vót. Jósolt". Talán pákászféle víziember lehetett, aki egyszerű eszközök faragásához is értett. Élete során nagy darab földeket bejárhatott, és közben kellő bölcsességre, tapasztalatra szert tett. Az adatközlők közül akadtak számosán, akik azt is tudták, hogy részesként dolgozott, és még a tanyát is megmondták, ahol tartózkodott. Az alföldi községek zárt közössége, a szegedi nagytáj parasztsága élte hagyományos, évszázadokon át alig változó életét. Amikor azután szembekerült az új nézetekkel, a modem találmányokkal, a technikai vívmányokkal, megérezte, hogy régi életformáját már nem tudja továbbfolytatni. Bizalmatlan és elutasító volt az új dolgokkal szemben. És mivel a rászakadt nagy társadalmi, technikai változásokat, a tudomány létrehozta eredményeket nem tudta, nem volt módja megérteni, információzavarba került. Az információzavar pedig katasztrófaérzéshez, a világ pusztulásának félelméhez vezetett. A népi hiedelemvilágban mindenkor fontos szerepet játszottak a bibliai eredetű képzetek. így az ótestamentum szűkszavú szövegének, és a Jelenések könyve jelképeinek értelmezése és átköltése is. Különösképpen a középkor világképére nagy hatást gyakorolt apokaliptikus szemlélet kapott sajátos értelmezést a századok folyamán. Az apokrif szövegekben és sarja- dékaikban sok olyan népi ítélet rögzítődött, amely az eredeti előadásban nem szerepelt. A világvége, az Antikrisztus eljövetelének ideje és az ettől való rettegés, állandó félelem a Teknyőkaparó jóslataiban is megtalálható; ezekhez számos párhuzam olvasható Kálmány gyűjtésében is. 247 6 V, I ' 'ÍV
