Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Jegykendő a forgószélben (Boszorkánytörténetek)
Az ördöngös macska 34. Vót egy postás, oszt lóháton hordta a postát és utánaszegődött egy macska. Állítólag. Az tán boszorkány vót. No osztán hát látja, hogy ott a macska. No oszt mikor odaért a pétöri határhon, de hajtotta a lovat, úgy, hogy ű is majdnem úgy esött már le, amikor hazaért a lórul. Annyira mög vót ijedve, mert utánaszólt a macska, aszongya, hogy:- Mondja mög kend a kendtök Iluskájának, hogy mámmá van a testvégének a lakodalma. Hát oszt mikó hazamönt a postás, el kezd ottan izélni, hogy ű hogyan járt, mint járt. Oszt mikor mondta, hogy mondja mög az Iluskájuknak, hogy mámmá van a testvérjinek a lakodalma, a macska a kemönce tetején vót, aszongya, úgy felborzolta a szőrit, oszt neki az ablaknak. Kitört, még máig se mönt vissza. Elmönt a lakodalomba. (Mihály József, Baks) 35. Által a szomszédba lakott neköm egy idősebb házaspár. Elmondta a Jani bácsi, hogy mikor járt a feleségihön, oszt gyütt haza a tanyárú tanálkozott a macskával. Ezt százszor elmondta a Bálint Eszti nagyapja. Osztán a macska utolérte, olyan tizenegy óra lehetett, és azt mondta neki, hogy:- Bácsi, ha hazamegy, mondja meg a Cilinek, hogy gyüjjön el a lakodalomba. A Cili ugyanis az ő macskájuk vót. Aszongya, mikor hazagyüttem, benyitottam az ajtót, a macska, a Cili ott ült a padkán a kemencénél. Azt mondom naki, hogy:-Neked meg azt üzenték, hogy eredj a lakodalomba! A Cili kiugrott és elment a lakodalomba, még most se gyütt vissza. Szóval szentül hitte, már megöregedett a bácsi, nyolcvan éves elmúlt, hogy Cili macska elment a lakodalomba. (Bába Istvánná, Mindszent) AUatalakhan embereket ijesztget borjúként 36. Tudja, ez az én uram, mikó összekerűtünk, legény vót még akkó. Oszt mönt hazafelé. De én nem hittem ám el neki, de aszongya, higgyem el, hogy úgy vót. Vót itt a másik dűlőbe egy nagyon idős asszony, az vót olyan babonás. De ez bomyú képibe dógozott. Oszt aszongya az én uram, mikó ű mönt fiityűve hazafelé, itt vót a nagybátyjáná, hát egyször visszatekint, hát egy bomyú utána. Hát aszongya, nagyon szép bomyú. Ű mög kinyissa a kaput, hogy majd behívja a bomyút, osztán becsukja. Oszt majd hónap, aszongya, valakinek a szomszédoknak mondja, eszabadút a bomyújuk. Egyször a bor- nyú odamönt hozzá. Hajtotta, szépen hajtotta befele. Eszaladt, elbődítötte magát. Hát aszongya, hogy kinéz az útra, nézi, hogy mere szalad a bomyú. 23
