Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Jegykendő a forgószélben (Boszorkánytörténetek)
32. Mikor én lány vótam, mindég csináltuk még, amíg elő nem ért a Luca nap. Mindég az vöt, hogy aki lucaszéköt csinál, oszt ráül, mögtudja, hogy ki vöszi el. Karácsony éjszakáján mögjelenik neki. Dehát nem mertük csinálni, féltünk, hogy hát valami bolondság lösz belüle. Csináltunk lucagyűrűt is. Gyékényszemétbül, mert Tápén gyékényből dolgoztunk. Oszt ott van neki a szemetje, oszt lucagügyüt csináltunk. Mindön nap egy kis csomót köll összekötni a gyékényszemétbül. Tizenhárom lucagűgyű lögyön olyan kis csomó. Oszt karácsony éjszakáján köll befűteni, mikor az éjféli mise van, vagy mönnek az éjféli misére. Akkor köll befűteni, oszt akkor mögtudják, hogy ki a boszorkány, mert az a boszorkány ottan mögjelenik. De jól vigyázzon ám az is magára, aki fűti, mert őt is bedugják. (Török Péterné, Tápé) 33. Hát én is csináltam Luca székit. Tizenhárom napig köllött csinálni. Akkó karácsony napján be köll vinni a templomba, és ott fólállni rá a templomajtó háta mögött, ahun mönnek be a népek. Ott möglátja, hogy ki a boszorkány. Akkor pedig este, ahol ilyen körösztút van, oda kiviszi oszt ráül. Kerít egy várat bottal, és azt mögszentöli. Abba beleül, ha hideg van, akkió subába, osztán ha kiugrik, azt az ördögök elviszik (nevet). Ezt beszélték. Hát én is csináltam, aztán aszonta a mama, hogy majd mögöszi a fene az édösanyját annak a Luca széknek, aszongya. Mindön nap faragni köll rajta egy kicsit. Akkó bevinni a templomba, fölállni rá a templomba az ajtó háta mögött. Akkor oszt möglátja, ki a boszorkány. A boszorkányoknak szarva van, mög az ördögnek, hogy be ne gyüjjön a templomba az ördög. Hogy igaz vót-e, nem vót-e igaz, én nem tudom, de aszonták, akik mögpróbálták, hogy kiugratják az embört. A várbul ugratik ki, az út közepin. Az éjféli misekor köll ott kint ülni, mikor az a mise áll. Mög Jézusnak is lönni kő a körösztútnál. Ott a Jézus, a Hatvaniék körösztje, a Hatvani Daninak a körösztje. Mindönféle ciffábbnál-ciffább izébe möntek. Azt beszélték akkor. Hogy igaz vót-e, nem vót-e, tudja az édös apjafasza! Oszt égött, neki igyenöst, ahogy ült a székön. Szaladt neki, de csak odáig bírt szaladni, amidáig ü avval a bottal így möghúzta körül magán a karikát. Mert azt mög köllött szentöltetni, azt a várat, azt a karikát. Mert ha nem, akkó bemönt vóna. (Mi szaladt neki?) Az ördög mög a boszorkány. Elijesztötte. Égött, oszt úgy szaladt neki, mindönféle állatképibe, mög mindönbe. Mög úgy hányta a földet, csak úgy szállt a föld, amikó szaladt neki a bika. (Domokos Mihály, Pusztaszer) 22
