Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Jegykendő a forgószélben (Boszorkánytörténetek)
Akkó már fölkapta a kisszéköt, elszaladt. De mi vöt az a két embör? Két égött csuma. Cirokszár vót leszúrva és azon csüngött két csuma. Hát Jóska lőtt vóna a harmadik. Elszaladt. Hazavitte a kisszéköt. (Vörös Imréné, Ferencszállás) 25. Akiről gyanították, hogy boszorkány, mindig azt figyelték, hogy hogy mén be a templomba. Mindég azt mondták, hogy meg kő figyelni ezt és ezt az asszonyt, sose bír bemenni egyenesen a templomajtón. Csak így féloldalt teszi a fejit, mintha szarva vóna. (Herczeg József Apátfalva) 26. Az én anyámnak a testvérje csinált egy lucaszéköt. Oszt elvitte a templomba, oszt letilt az ajtó háta mögé. Mikó mögkezdődött a mise, beharangoztak éjfélkó, hát látja, hogy mönnek be rengeteg sokan, de nagy szarvúak, egyik nagyobb szarvú, mint a másik. Mönnek előre az oltárhoz, de mind odanéz így az ajtó háta mögé, ahun ű tilt a lucaszékön. Aztán akkó, mikó vége vót a misének, mert a pap a lucaszéköt így körül szentölt gyertyával bekrétázta, hogy oda ne möhessön be senki. Na oszt a pap mondta, mielőtt a misének vége lösz, a János vigye a széköt, de mönjön hazafele. Oszt a János később mönt ki, de szaladt amennyire csak bírt hazáig. De utána trappoltak a nagy szarvúak. Mikó osztán beért a kapun belül, akkó azt kiáltották, hogy:- Na János, szöröncséd, hogy el nem fogtunk! És a legnagyobb szarvú annak a lánynak az anyja vót, akinek ű udvarolt. (Horváth Józsefre, Kiár afalva) 27. Hát vót tehenem, és ahol laktam, egy nő vót ottan. Mindég azt mondták, hogy az tudja, az megbabonázza a tehenet. Elvesz a teje. Hát ideges vótam nagyon. Egyszer egyedül maradtam, na majd adok én neked! Bemegyek, mondom hogy:- Híresné, hát mit csinál maga az én tehenemmel? Vagy tanítson meg engem is, hogy én is tudjak, vagy agyonütöm itt rögtön. Négyszem között így mondtam neki.-Na jól van.- Ide figyeljen Kurucz, megtanítom. Elmondja nékem, hogy Viljától Lucáig hogy szedjek vajat. Oszt aszondja, akkor majd jössz velem a keresztútra, csinálunk kört, én is csinálok magamnak, de vigyázz, ki nem ugorj onnan, mert azok a vadak megesznek téged. Hát elmentem én, oszt mindent megcsináltam. De úgy jöttek rám, mint a sáska, a körbe. Istenem! Kígyók, minden a világon. Akkor elmentek az övére. Akkor az enyémre jöttek a halak. Harapták, nyalták a vajamat. Gondoltam magamba,Istenem őrizz, hogy én ezt tudjam! Lucától Viljáig kellett 20
