Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Jegykendő a forgószélben (Boszorkánytörténetek)
bal kézzel csapjon felé. A bal kézzel el lőhet kapni, oszt mikó elkapta, hát egy toll maradt a kezibe. Egy szál toll maradt a kezibe. Mire lámpát gyújtott, addigra a toll kicsúszott a kezibül, de eltűnt a macska is. (Magony János, Kistelek) 22. Egy nőt mindég nyomkodott a boszorkány. És ki vót az a boszorkány? Egy fiatal kovácssegéd. De nem gyüttek rá, mert olyan boszorkánysággal csinálta. Aszonták a fiatalasszonynak, hogy mindön szálat söpörjön ki a szobába. Ott sömmi ne lögyön. Oszt amikó mén és észrevöszi, akkó hamar a kilincsöt gatyamadzaggal tekerje be, hogy ki nem tudjon mönni. Söpröget, nézi, hát elémén egy macska. Elkezdi ütni, verni. Sivalkodik. Elváltódzott egy kutyának, aztán elváltódzott egy csikónak. Addig-addig, hogy valahogy kiszabadult, oszt eltűnt. (Vörös lmréné, Ferencszállás) 23. Mikor az édesapám legény vót, cselédek vótak. A cselédek istállóban aludtak. Többen vótak. Édesapám legidősebb testvére éjfélkor mindég nagyon nyöszörgött. Egyszer azt mondja, ő nem tudja, mi az, de valami éjféltájt a torkát szoringassa. Ne aludjatok már, lessétek ki, és ha nyöszörgők, kapjatok a torkomhoz! Úgy is tettek. Meggyújtsák a lámpát, a viharlámpát. Nézik, hát egy hatalmas pillét fogtak. Az ült a torkán. Négy patkószeget belevertek a szárnyába. Elengedték. Gondolták, ki lehet az a boszorkány. Másnap elmentek megnézni, meglátogatni azt az asszonyt. Ágyba feküdt. Kezén, lábán meg vót a patkószög helye. Dugdosta a kezét a takaró alá. (Kucsora Józsefné, Csongrád) Luca napi boszorkányságok 24. Tizenhárom nap köll egy kisszéköt csinálni. Osztán akkó karácsonybüjtyin tizenkét órakó, mikó van az éjféli mise, akkó ki köll mönni a közútra, oszt oda egy szentölt gyertyával körül köll keríteni. Annak a közepibe beviszi a kisszéköt, amit tizenhárom nap csinált. És akkor oda bemén, a szentölt gyertya nála van, ül a közepin annak a kis karikának. Hallgatott, mert olyan kurázsis embör vót. Hallgatott. Egyször mén oda egy csúnya nagy kutya. De kerüli a karikát, mert a szentölt gyertyán belül nem löhetött mönni neki. Ül a Jóska a székön, nem ijedt mög. Az elmönt. Akkó gyütt két csúnya embör szarvval. Nem ijedt mög akkó se. Aztán gyütt egy ördög. Aztán gyütt két olyan veszött embör. Egytül se ijedt mög, mert belül nem bírtak mönni. Ű ebbe biztos löhetött. Azután megén mönt két ördög szarvval. Vitték az akasztófát. Oda kívül a karikáhon leásták, de már lógott rajta két embör.- Na Jóska, te löszöl a harmadik! 19
