Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Ördöngösök (Veszettdoktor és társai)
víz lőtt a terömbe, hogy a lányok sivalkodva szaladtak, és főfogták a ruhájukat. A muzsikások mög főmöntek a kemönce tetejire. A bőgőt mög lelükték, mer nem fértek. (Ramotai Ferencné, Maroslele) 10. Egyébként ez a Kúrái még azt is mög tudta csinálni, hogy karácsony éccakáján kimönt, mikor hazagyütt az éféli misérül, kimönt a tyúkólba, és egész kötény apró csirkét hozott be. Csak úgy pojogtak a festőkötőbe, ahogy mutatta az emböröknek. (Asztalos Ferencné, Maroslele) 11. Ha osztán ezt a Kúráit nem hívták mög a lakodalomba, akkor az új párok egyszerűen nem tudták elkezdeni a házaséletöt. Úgy beszélték, hogy egyszerűen nem tudtak egymásnak semmit se csináni, amíg az öregöt mög nem kérték. Akkor elvittek neki egy kis hordó bort, mög egy kis bogrács paprikást, osztán utána mindön röndbe mönt. (Kocsis Ferenc, Maroslele) 12. Édesapám az első világháborúban az orosz fronton volt katona. Volt ott egy Kovács nevű ember, aki bűbájos dolgokat tudott csinálni. Télen lent a föld alatt vájt bunkerban összegyűltek a tisztek, és akkor behívták ezt a Kovács nevezetű embert. És akkor ő azt mondta, menjünk el Szeged környékire, és együnk egy jó, finom szegedi dinnyét. Akkor villant egyet a szeme, és a falon ilyen csíkos görögdinnyék lógtak. Akkor kivette a bicskáját az öreg, és kopogtatta, hogy akkor melyiket vegyük le. De azt kikötötte, hogy ne nyúljon hozzá senki a dinnyéhöz. Hallgassák meg, hogy milyen szépen kopog, és aztán egy pillanat, és eltűnt a dinnye, nincs dinnye. Egy másik alkalommal pedig rohan be ez a Kovács a kavemába. Úgy a Bug folyó mentén voltak akkor éppen. És rohan, be hogy kiöntött a Bug, jön az árvíz, jön az árvíz! A tisztek bent megrémültek, és egy idősebb, hatalmas testű ezredes vagy alezredes fölugrott egy padnak a végére, ami fölbillent, és belevágódott a bízbe. Ahogy leesett az öreg, abban a pillanatban el is tűnt a víz. Borzasztóan kérte, a bocsánatukat ez a Kovács, hogy ilyen dolgot csinált. Úgy emlékeznék, mintha Szeged környéki lett volna ez a Kovács, mintha úgy mondta volna az apám. (Balogh István, Maroslele) 13. A nagynénéimtöl hallottam, de csak úgy hallottam, mint az alkalmi süket, de azért odafigyeltem. Akkor mesélték el, hogy a dédszülém házánál történt az, hogy ugye nap mint nap kártyára jártak össze az embörök. Az asszonyok mög fótozni, tollat fosztani. Akkor is mögtörtént, mint ma, hogy tetszőit az egyik sógorasszony a másiknak. Vagyis hát a sógornak mög a komának. És hát ezt észrevötte az a Kúrái bácsi. Akkor azt mondta a 197
