Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Ördöngösök (Veszettdoktor és társai)
3. Etel Verának vöt a lakodalma, és meg vöt az öreg Rozgonyi Jóska bácsi híva. Aszonta, hogy álljatok fő mindnyájan a padkára, mer olyan víz gyün, hogy nagy lesz. Zuhogott valóba a víz. Az asszonyok meg húzták fel a szoknyát. Na, oszt akkó menyasszonytánca vót. Aszongya: Verám, tartsad a kötődet, oszt olyan nagy izék ugráltak a kötőjibe. (Búza János, Szegvár) 4. Vót itt az öreg Gémes András. Az mög apámma vót. Apám a fiatal teheneket őrizte, ű mög a tinókat. Oszt egymás mellett legeltek, nem keverödtek össze a marhák. Osztán belemönt a Maruzsba a bomyú. Nem bírt főkelni. Aszongya apámnak: Jóska, eredj, osztán öleld fő! Majd levetkőzöm. Ne vetkőzz le, aszongya, csak eredj, mönj! Persze mögfogta a borjúnak a farkát, fölölelte a bomyút. Akkó, aszonta, a vén huncut, aszongya, tele engedte a csizmámat vizze. Mondta neki: bassza ere-ara kendöt, most mi csináljak? Már ugye hideg ősz vót. Most mönjek be, vetkőzzek le? Nézd mög, aszongya, tiszta száraz az. Szóval nem engedte tele, csak apám úgy érözte. (Korom József, Maroslele) 5. Még iskolásgyerökök vótunk, oszt akkó odagyütt, oszt akkó aszongya, na aszongya, gyün a víz, hová szaladtok? Persze fölszaladtunk, építötték az iskolát, fölszaladtunk a homok tetejire. Persze vetöttiik le a gatyánkat, a lányok mög húzták főfele a szoknyát. (Korom József, Maroslele) 6. Még gyerek vótam. Mentünk kefele az újfaluba. Egyszer tanákoztunk az öreg Sinkával. Mit lábatlankodtok itt, az anyátok erre-arráját, majd elbánok én veletek! Futottunk a víz elől. Ez így vót. Hát hunnan gyütt a víz, tudja a fene! (Hegyi István, Szegvár) Dinnyét is folyat a faion A lakodalmak általában ugye farsangba szoktak lönni, téli időszakba. Osztán ott iszogatnak, eszegetnek, táncolnak, mulatnak. Egyször valamelyiknek eszibe jut, hogy ínye hát, de jó vóna egy kis dinnye. Az öreg Kúráinak jó kedve vót, hát csak ha annyi köll, akkor csináljunk dinnyét. Erre elővesz a gatyakorcból, mert ő mindig hagyományosan őtözött, elővösz egy zacskót. Belenyúl, szödi kifele a dinnyemagokat, és akkor dug- dossa bele a falba egymás után sorba. Egyször csak a falból kel kifele a dinnye. Ugyanúgy, mint ahogy a fődön eterülve szokott. Kelnek ki a dinnyék, de már virágzik, de már nyőnek is a dinnyék rajta. Ezök csak nézik. Mikor a dinnyék mögnyőttek, na ehun van, szödjétök! Egyször csak az 194
