Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Ördöngösök (Veszettdoktor és társai)
egyik asszony odalép a falhon, oszt le akarja vonni az egyik dinnyét. Csavarja, egyször csak elordítja magát az ura: Jaj, a tököm, ne bántsd! Azt kacimbálta. Ewe aztán etűntek a dinnyék. Máskor mög egy lakodalomba vöt az öreg. Akkor még az vót a szokás, hogy a lakodalmas háznál a szobából kihordták a kemöncét, és ott maradt a padka kemönce néktil. Azon vótak fönt a zenészek, ott muzsikáltak. Lent pedig táncoltak, mög mulattak. Na, elég az hozzá, hogy valaki az öreget talán mögsértötte. Egyször csak elkezdenek a konyhába jajgatni az asszonyok. Jaj, jaj, gyün a víz, gyün az árvíz, meneküljünk, itt a víz! Gyün ám befele a víz, de ömlik a víz, de mindönki menekül föl az asztalra. Az asszonyok húzzák föfele a ruhájukat, de rettentő nagyon. Mikó má a padka magassát möghaladta a víz, akkor a nagybőgős gondolt egy merészet, nagyot, hogy ű ugyan nem fog belefulladni a vízbe. Hasa alá kapta a nagybőgőt, és belevetötte magát a vízbe. Csak osztán mire leért a fődre, akkorára etűnt a víz, a bőgő összetört. (Kocsis Ferenc, Maroslele) 1. Én az apámtú hallottam, hogyha ezt a bizonyos Kúráit möghívták a lakodalomba, nem vót semmi probléma. Akkor a lakodalom szépen, csöndben, rendben lefolyt, úgy hogy köllött. De hogyha ő el szeretött volna mönni a lakodalomba, és nem hítták mög, akor ott különböző dolgok történtek. Azt látták a lakodalmasok, hogy a dinnyék fiitkároznak a falon, és terűmnek a dinnyék. Osztán az asszonyok tépni akarták le a dinnyét, és a mellette lévő férfi nagyon tiltakozott, hogy őneki ne kacimbálják bizonyos részeit. Érti már, mire gondolok?! Úgyhogy nem dinnyét fogott, aki dinnyéért nyúlkált asszongy. Mög olyat látott mindönki, hogy jön az árvíz. Ajtón, ablakon jött befele a víz. A zenészük főmenekűtek a kuckóba, onnan a kemönce tetejire, mer a vízszint mindig emelködött. Aztán a nagybőgős, mikor már úgy látta, hogy a kemöncét is ellepi, akkor úgy gondolta, hogy ráhasal a bőgőre, és kiúszik vele. Hát persze, hogy össze-visszatört. Ő mög a padlóra zuhant. (BenkőAntal, Maroslele) 2. Én az édesanyámtul hallottam, ha valami mulatságot csináltak, akkor Veszett Nagy Sándor egyszer csak végig a piafontul lefele nagy görögdinnyeindákat lógatott, és a nagy, fekete hajú görögdinnyék csak úgy csün- göttek az indákon. Akkor telt-múlt az idő, egyszer csak azt mondja hogyhát: Kifelé mindenki. Mindjárt csinálok egy veszett kutyát. Abba a pillanatba má mikó kimentek, a kutya csak úgy ment neki az udvaron az embereknek. És megmondta, hogy nem lesz semmi baj se. Majd én ki is gyógyítom, aszongya, ha valakit megharap. Ilyen trükköket tudott csináni. (Horváth Sándorné, Szentes) 195
