Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Ördöngösök (Veszettdoktor és társai)
odatette a kutya a ladik ódalára a tíz fillért. De a révész má tudta, hogy kicsoda. Nem mert az annak szólni. Féltek attul. (Nagy Sándor, Csongrád) 4. Azt mondták, hogyha valahun megveszedett a kutya, ementek Szentesre, oszt szóltak neki. Nem tudom, mi csinát neki, de kigyógyította. Meg talán, hogy kutya képibe öltözött, oszt kiabált a révésznek. Osztán át kellett neki hozni. (Faragó Mátyás, Csongrád) 5. Azt mondja az én apám, hogy a cigányt nem fogja meg, akármekkora a kutya, mer a cigány érti a héber nyelvet. A cigány héberül beszél. Kutyára ránéz, szembenéz vele, még oszt egy kukkot se szól a kutya. Kivitték a kutyát kasostú a főd végire, oszt evittek minden csikót a cigányok. És tessék megfigyelni, a cigányt ritka mikor megugatja a kutya. Én itt vagyok, öregasszony, de ha akkora kutya áll mellettem, mint én, akkor se félek tűle, csak megkérdezem, hogy vagy? (Szalai Mihályné, Szegvár) Vízzel árasztja el a szobát Rozgonyinak az apja temetőcsősz vót. Oszt elárasztotta a szobát vízzé. Valami új párok mentek oda, osztán aszonta ennek a Rozgonyinak az apja vagy nagyapja: na, majd megnézzük, hogy milyen bugyi van rajta. Akkor vót olyan kemence bent. A padkán ütek ott körű. Hogy mi csinát, nem tudom. Mintha árvíz lett vóna. Osztán má főment a padkára, de a víz még mindig ment, a nő meg mindig húzta a ruháját főfele. Oszt meglátták, hogy milyen bugyi van rajta. (Deák Kálmán, Szegvár) 1. Mikó bent vótunk a majorba, mer behívtak bennünket, az anyjába az istent, nem vót víz. Hát én nem érzöttem, de mindön asszony húzta a ruhát, de ömlött a víz befele. Hogy az mit tudott csináni, az a Kúrái! (Verlák András, Maroslele) 2. Az én apám mesélte. Azt mondja, nagyon kisgyerök vót. Osztán vót egy lakodalom. Majd egyször nagyon jó kedve vót a társaságnak. Azt mondja az egyik, Lőrinc Sándor mondta, mögjegyöztek a nevit is: na, mögviccölöm a vendégöt. Hát egyször csak ülnek, Jézusom, tele a szoba vízzé! Pillanatok alatt. Mindönki szödte főfele a lábát. Két perc múlva nem vót víz, semmi se. Egy óra múlva mögén azt mondja: na, mögin jókedvük van a népeknek, mögén mögviccölöm őket. Akkor mög folyt, de teli lőtt zöld dinnyévé folyatva az egész fal. (Szappan Jánosné, Mindszent) 193
