Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Ördöngösök (Veszettdoktor és társai)
4. Annyit hallottam, hogy ez a Veszett Sándor, hogy az akárhova bement, akármilyen nagy kutya vöt, az nem harapta meg. (Nagy Mihályné, Szegvár) 5. Hát én annyit hallottam rúla, hogy az olyan vót, hogyha bement egy tanyába, akármekkora kutya vót, ránézett, az má úgy menekűt e elűle. (Duda János, Szegvár) 6. Aszonták, hogy tudott a kutyákká beszéni. (Révész Mártonná, Csanytelek) 7. Valamikor Tömörkényön az egyik gazdának olyan kutyája vót, hogy azt állandóan, éjjel-nappal kötélön köllött tartani. Oszt lakodalom vót nála. Oszt kivándorolt az a Sándor bácsi. Oszt direkt vót egy őr fogadva, hogy a kutya felé senki ne mönjön. Mit adott az isten, odamönt ez a Sándor bácsi, mögfogta a nyalábjában a nagy kutyát szépen, és bevitte a vendégök közé. Úgy mög vót a gazda ijedve, hogy félóra hosszat nem tudták, hogy hányadán van. (Bozó Máté, Tömörkény) 8. Egyszer a Kórógy-parton valami összegyüvetel vót. Oszt ott Veszett Sándor is. Az öreg majzik is. Annak vót huszonegy családja. Oszt így beszét: Én nem hiszek semmit se, aszongya. Aszongya, hun van itt leghamisabb kutya? Aszongya, a Béltekiekné. Akkó kimentek, fútyűt. Aszongya, minek hívja a kutyákat? Egyszer ott vót a kutya. Ülj le! A két kutya leüt. Bevitte az asztalra. Aszongya: ha nem nézném a nagy családodat, te is ilyen kutya lenné. Ezt is Veszett Nagy Sándor csináta. (Ágoston István, Szegvár) 9. Hát én azt hallottam, hogy mikor ez ekezdett bőszörgeni, és ránézett a kutyára, akkor a kutya meganyáskodott, mint akit jól elvernek, oszt nem meri bántani a másikat. Főkapta a kutyát, fővette az ölibe, oszt bevitte, mer annyira értett a nyelvin a kutyának. (Krizsán Antal, Szegvár) 10. Ilyen fogadást csinátak ugye, hogy beviszi a nyalábjába a kutyát. Az olyan kutya vót, annyira mérges kutya vót, hogy nem félt az senkitű se. Akkor hát ü azt mögbabonázta vagy nem tudom én, mit csinát neki. Fölölelte a kutyát, oszt bevitte az asztalra. Betörte az asztalra nekik. (Mihály Lajos, Maroslele) 188
