Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Ördöngösök (Veszettdoktor és társai)
Annyit hallottam, hogy bemönt egy házba az öreg Kúrái, és amikó bemönt, csudákoztak rajta, hogy mert begyünni. Hatalmas nagy kutyák vótak ottan. Engöm, aszongya, nem bántanak a kutyák. Hát hogy lőhet az? Na, melyik a legveszödelmösebb? Hát odamönt, fővötte, oszt odatötte a gazda elé az asztalra a kutyát. (Kocsis Ferenc, Maroslele) 12. Hát az nem a Kúrái, hanem Csányi vót. Azt biztos tudom, mer Kúrái Flóriánná vót az a tanyán. Ezök fogadtak, mer vadászembörök vótak abba az időbe, hogy az ü kutyája olyan, hogy azt nem létözik, hogy mögközelítse. A Csányi kimönt, ránézött a kutyára. Ideig, nem egy pillanat alatt. Addig nézött vele szömbe, hogy mögfogta, oszt bevitte az asztalra a nagy komondor kutyát. (Pernye Mihály, Maroslele) 13. Akármilyen nagy kutya vót, hamis kutya vót, nem fét tüle. Egyszer ementünk túl a Tiszára vendégségbe, mint gyerekeket, unokákat evitt bennünket kocsivá. És akkor este, mikor állt a vacsora, vacsora után kiment a vécére. Osztán mondta neki ottan az a házigazda, mer sógorok vótak, hogy ne menjen, sógor, majd kikísérjük, mer ott meg hatalmas kutyák vótak. Nagyapa aszonta, hogy nem kell engem kikísémi, hát nem bánt engem a kutya. Dehogy nem, de ezek nagyon nagyok meg ham isak. Oszt nem engedte, hogy kikísérjék. Oszt az ölibe vitte be a kutyát. Nem csinát neki semmit se, csak ránézett, a kutya má szelíd lett. Oszt fővette, oszt vitte. Bevitte, oszt szömyülködtek a többiek, hogy hogy lehetett azt a borzasztó hamis kutyát megszelídíteni. (Szécsényi Ferencné, Szegvár) 14. Csak azt hallottam, hogy a veszett kutyákat megszelídítette. Volt egy alkalommal egy nagyon nagy lakodalom valahol szentesen, sátorban. És az egész közönség bámulta, hogy ő bevonult a kutyáival, a veszett kutyákkal, illetve olyan dühös kutyákkal, és azok senkit nem bántottak, hanem felvonultak utána. Produkálta magát, hogy az ő kutyái milyen szelídek. (Takács Lászlónk, Szegvár) 15. A Gémösrül csak annyit hallottam, hogy nem vót az a vad bika, mert gulyás vót, amelyiket ű mög ne szelídítött vóna, ártalmatlanná ne tudta vóna tönni. Olyan tudása vót az öreg Gémösnek. (Kocsis Ferenc, Maroslele) 11. 189
