Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Ördöngösök (Veszettdoktor és társai)
Bartuk Ágnes alatt. Mikor ez mögtörtént, akkor az az idős embör, énnálam idősebb vót jóval, addig csak nézte eztet. Majd osztán ű fővött egy búzakalászt úgy a tallóbú. Osztán akkó ekezdött hátú motozgatni awa a búzakalássza. De ezt nem látta senki se. Csak azt láttam én is, hogy fővötte. Mikó fővötte, akkor osztán egyször csak hopp, hopp, Bartuk Ágnes mögadta magát. Úgy mögadta magát, hogy osztán a fiatalembör lőtt fölül, nem Bartuk Ágnes. Akkor osztán mögadta magát Ágnes is. Nem tudott tovább, semmi hatalma nem vót a szelleme által ennek a Bartuk Ágnesnek. (Török György, Algyö) A kutyát megszelídíti Hát én csak annyit tudok rúla, amit az édösanyámtú hallottam. A nagyapámékná a tehénné lőtt valami. Hát mi csináljanak, mit nem, emöntek Veszött Sándor bácsiér. möntek érte kocsival, hívták oszt. Na, majd mikor ide érközött, aszonta nagyapám, ne engedjék be, mert a kutya mögfogja. Aszonta, ne törődjön avva semmit se, bácsikám, aszongya, majd én leröndözöm. Mire beért a kapun, akkorára a két nagy kutya lent ült a mezsgyén. Az egyik az egyik mezsgyére ült, a másik a másikra. (Majzik Lászlómé, Csanytelek) 1. Mikó idegyütt hozzánk, két nagy kutyája vót a nagyapámnak, hogy mit mondott nekik, mit nem, a két kutya lemönt a dűlőre. Míg e nem mönt Veszött Sándor tőlünk, azok addig ott űtek a dűlőn. Amikor elmönt tűlünk, akkó főgyiittek a kutyák a házhon. (Horváth József, Csanytelek) 2. Egyször idegyütt Veszött Sándor, osztán kutyák is vótak vele. Azt mondta nekik, hogy azonnal takarodjatok, mönjetök le a főd végire. Akkó a kutyák lemöntek a főd végire. Aszongya apósom, hogy nem is azok a kutyák gyüttek fő, akik lemöntek. Hanem olyan szép kis [kicsi], mint aki szobakutya, azelőtt mög olyan nagy kutyákat zavart le a főd végire. (Horváth Józsefre, Csanytelek) 3. Mikor ü mögjelönt, gyiitt kifelé ide Tömörkényre vagy bárhova, ha mönt a kutya elébe, kirántotta a zsebkendőt, oszt lengette. Nem bántotta a kutya. Csak ennyit csinát neki. Úgy örült, mintha a saját gazdája mönt volna. Pedig hamis kutyák vótak. Kivötte a zsebkendőt, oszt még mög se vak- kantotta. (Bozó Máté, Tömörkény) 187
