Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Ördöngösök (Veszettdoktor és társai)
lom, oszt vót egy asztal, úgy hívták azt, hogy násznagyasztal, ott űtek olyan vén, rongyos emberek, Sinka ott üt. Meglátta Veszett Sándor, oszt ement haza. Mondták, hogy ne menjen, hát eszünk. Neki e kő menni. Hát mié? Hát aszonta, hogy ű látta meg Sinkát hamarabb, neki kő emenni. Ha az látta vóna meg ötét hamarabb, akkó az megy. Majd kigyün hajnalfele, mikó Sinka elmén. Azt az úgynevezett tyúkverőt mikó tartják. Aszongya, hogyha ü itt maradna, olyan vihar keletkezne, hogy összedűlne a ház. Nem lehet nekik kettőjüknek egy terembe lenni. (Berezvai Ferenc, Szegvár) 1. Vót itt ebbe az utcába egy szellemes. Má nyóc-kilenc óra tájba ekezdött énekelni, de kérőm szépen, hajigálta magát az ágyba le mög föl. Odamöntek erőteljes fiatal legényük, hogy ük mögfogják, de nem bírták mögfogni, mer kiugrott a kezükből. Csak a lábfejit bírták mögfogni. És vót egy öreg halásztársam, az mög mindig ivott. És mikor nagy hullám vót, nekivágott a Tiszának csónakkal. És fölfordult, és lemerült a Tisza fenekire. És aszongya neköm a Pista bácsi, egy nagy csomó virágot hozott föl Ágnis. Azt mondta, ű mentötte ki a vízbű. De haragudott rá a pap is ere a szellemes lányra. Ez elmönt osztán a templomba, így a délelőtti misére vasárnap. A pap mög kivitette a templombú. A szellemes lány a templomba nem való. Mög mögrontotta a tej it is neki. Ki is vitték, oszt lefektették. Oszt ott éneklött. Olyan szép éneköket énekölt. Nem bántott az senkit. Senkit nem bántott. Olyan ereje vót neki, hogy avva senki nem bírt. Én mögmondom, én láttam. Ott vótam. Este három-négy legény is fogta. Kiugrott a kezükből mindég. (Török György, Algyő) 2. Az az embör olyan embör vót, hogyhát olyan röndös parasztembör. Velem aratott egy gazdaságba az uraságná valamikó. És aztán mikor mögtörtént ez a birkózás, hogy birkózott ez a Bartuk Ágnes. Mik az a legény, aki el mer velem gyünni birkózni? Na, oszt egy vót. Olyan nyócvanöt-kilencven kilós körű fiatalembör. Olyan idősebb löhetött, olyan huszonnyóc-huszonkilenc éves. Hallod-e Ágnes, aszongya, elmögyök én veled birkózni. Pali, aszongya, vigyázz, vigyázz! Akkor Bartuk Ágnes vött ilyen forma nadrágot, de kikbe vót, ahogyan mostan vannak a munkásruhák. De szűk vót néki, és aztán úgy mögbővűt rajta, mikó hozzáfogott birkózni, hogy nem látszott ki rajta semmi se, az Ágnison. Hogyhát oszt teljesen mögvastagodott a lába. No, akkó hajra möntek, birkóztak. De tallóba történt ám ez, kint a részösök közt. Na, aztán az a másik embör, mikó má javába birkóztak, Bartuk Ágnes mög az a fiatalembör. Ahogy birkóztak, hun Ágnis vót fölűrü, hun pedig a fiatalembör vót fölürű. Egyször csak hopp, Bartuk Ágnes kivágta a két karját annak a fiatalembömek, és lenyomta. Rajta feküdt a hasán annak a fiatalembömek. No most Pali, mit csináljak veled? Nem tudott Pali semmit se csinálni. Csak még mozogni se tudott alatta, 186
