Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Ördöngösök (Veszettdoktor és társai)
Vót egy olyan személy, aki aszonta, hogy keveset ád a tehene. Aszongya, nomajd mögbővítöm, hogy több tej lögyön. Akkó beletötte a kést a fába. A toposba. Akkor szépen folyt a tej az edénybe a száraz ágasbul. Ezt így hallottam. (Börcsök István, Mórahalom) A rontó leleplezése Én hallottam az én anyámtú, hogy valamiké jártak ezök a vásárosok. Tudja, kocsivá jártak akkó még, vagy szekérre. És akkó látták, ahogy möntek, hogy vót ott egy gulya. Sok jószág. Oszt azt mondja az egyik embör, de jó vóna tejt önni! Aszongya, majd mindjárt fejünk tejet. Hát ahogy möntek, belevágta az árat a kocsinak a fűrészibe [fűrhécibe]. Aztán akkó alátartották a köcsögöt. Folyt a tej. De a csordába a tehenekke nem bírtak. Szaladgátak, bőgtek, ordítottak, mer csak fájt nekik. Aszongya a gulyás, aszongya, aki őrzötte: na majd mögnézöm én mindjárt, hogy ki feji ezöket a teheneket? Aztán akkó letötte a subáját a fődre, ekezdte ütni a botjává. Úgy ütötte, ahogy csak bírta. Aztán akkó csak látik ám, hogy az embör má el is terűt ottan, ahogy fejte a tejet a kocsi fűrésziné. Abba szúrta bele az árat. Ott fejte a tejet. Oszt akkó möglött, hogy ki fejte a tehenöket. (Király Antalnó, Sándor falva) 1. Amikor möntek Szabadkára, az úton egy nagy tehéncsorda vót. Az illető elgondóta, hogy majd ü milyen tejhasznot visz most Szabadkára. A nyújtó végibe beleszúrta a bicskáját a kocsi hátulján, és akkor lekezdte fejni. De annyi lőtt a tej! A csorda mög mögréműt, összeszaladt, oszt bőgtek ottan. De a gulyás se vót ám szívbajos. Ammög osztán levetötte a szűrit, kifordította, osztán a gamósbotta ekezdte verni. Bizony nem vitte a tejhasznot Szabadkára. A gulyás everte úgy, hogy aztán nem bírt többet rontani. (Gábor György, Rúzsa) 2. Hát akkó, tudja, ezök a pásztorok, ezök még babonásak is vótak. Mer azé, hogy vót köztük egy olyan juhász, akinek a nyáját nem löhetött mögközelíteni. Mer abba az időbe vót az a lopós világ. Hát annak a nyáját nem löhetött mögközelíteni. Hát egyször aszonta egy embör, hogy fogadjuk fő, hogy ű a nyájat megközelíti, de attul a birkáktul tejet többetnem fej. Hát próbálja mög. Addig kerűgette, addig kerűgette, hogy nem bírta a nyájat mögközelíteni. Hát egyször csak nagynehezen egy birkát, hogy elaludt-e a pásztor, nem-e, egyször csak mögközelítötte az egy birkát. No, osztán a juhász feji a birkákat. Nincs tej. Feji a másikat. Nincs tej. Hun van innét a tej? Tudákos vót, szóval olyan babonafélés vót. Akkó azt levötte a vállárul a szűrt, osztán avval a kampós, bunkósbottá ekezdte verni a szűrt, ahogy csak 5. 170
