Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Ördöngösök (Veszettdoktor és társai)
bírta. Akkó mönt az embör, hogy ne üssé mán, mer mindjá agyonversz. Nem élők má mindjá, hát ne üssé má, mind visszaadom a tejet. Akkó, aszongya, hát most mi csináljak veled? Aszongya, semmit, hanem a törűköződet, aszongya, akaszd föl erre a fára, oszt akkó fejjed a törűközöt. Oszt fejte a törűközöt, oszt annyi vót a tej, hogy elárasztotta ükét. (Terhes Illésné, Tápé) 3. Valaha régön, ugye, kocsivá jártak Pestre. Három kocsi mönt, és mikor a nagy pusztára értek, akkor ott egy nagy falka birka vót. Ott feküdt a juhász a szűrin. Oszt ott leálltak. És az embör a bicskáját belevágta a kocsi rúdjá- nakahögyibe. És egy bográcsot akasztott rá, és abba folyt a tej. Ezt a juhász mindjárt észrevötte, mer a birkák összeszaladtak, kezdte a szűrj it ütni avval a gamósbotta. Odamönt a kocsihon, és azt mondta, hogy embörök, aszongya, melyiké a hátulsó kocsi? Mögihatik a tejet, mer az ugyanolyan, mintha a birkábú most fejtem vóna. De, aszongya, azt a kocsit tögyék legelő, mer maguk viszik azt a leghátulsó kocsit. Az nem mén, teljesen maguk húzzák. (Gonda Jázsefné, Sándorfalva) 4. Egy öreg szomszéd bszélte, hogy hát a nagyapjává möntek a pusztára, mer a nagyapjának vót ott egy falka birkája. Hát oszt vitte a köcsögöket, hogy most már fejősök lösznek a juhok. Köllenek a köcsögök, fazekak a tejnek. Ahogy möntek, aszongya, hát láttak egy nagy falka birkát legelni. Aszonta az öregapja: fiam, ihatnál-e tejet? Hát, aszongya, nem hoztunk. Nem baj, aszongya, de fejünk. Hát hun fej, nagyapám? Itt az úton, aszongya. Leszállt az öreg, levött egy fazekat, odatötte a keréklőcs alá, oszt ekezdte a keréklőcsöt fejni. Oszt félig lőtt a fazék mindjá. Még fő se ált az apja, aszongya, a juhok felől egy embör nyargalt szamáron. De káromkodott nagyon. Mikor a nagyapja észrevötte, fölugrott a kocsira, oszt hajtott. De a szamárra utolérte emez. Akkor ütöte a nagyapját. Az anyád istenit, te fejőd a birkát! Hát ezök hogy lőhettek? Osztán mondta a szomszéd, hogy ez igaz vót, mer ü látta. Mer még fődhöz nem vágta a nagyapja a fazék tejet, addig mindig ütötte a koma a kancsukáva. Ott mönt a kocsi mellett a szamárhátán, oszt ütötte a nagyapját. Egyször oszt mögkapta a nagyapja a fazekat, fődhön vágta. Tovább nem mönt a koma. Aszonta a nagyapja, látod, fiam, ilyenök a tátusok. (Vörös Ernő, Hódmezővásárhely) 5. Kérték a tejet, de nem adott tejet. Na, aszongya, mindjárt lösz itt tej. Letötték a kupát, amibe fejnek, aztán ekezdték húzgálni a lőcsöt. Mögfejte a lőcsöt. Összeveszött aztán az a két tudós. Na, oszt akkó, mikó mönt hazafele, már úgy vitték a lovak halva. (Korom József, Maroslele) 171
