Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Ördöngösök (Veszettdoktor és társai)
Tejet varázsol Pásztorembör vót az, akirű most akarok beszéni. Úgyhogy vót nekik tehenük. Akkó eladták a vásárba a tehenet. Akkó miké möntek hazafele, ketten vótak, akkó má kinn vótak a járásba. Kocsivá möntek. Délután vót mán aztán. Az, aki eladta a tehenet, mondja a másiknak, hogy aszongya, jó vóna tejet önni! Másik aszongya, hát eladtuk a tehenet. Hát aszongya, nem baj az, attú öhetünk tejet. Akkó aszonta, hogyhát fejőjük vót nekik, leálltak ott a járásba. Akkor osztán ott a kocsi faráná ekezdte fejni. Mönt a fejőbe a tej. Öttek tejet. Ez olyan boszorkányos embör vót. (Csongrádi Mátyás, Üllés) 1. Az embörök úgy iszogattak régebben. Kocsira pakoltak, és möntek egyik határbul a másikba. Mönnek egy járáson körösztiil, legelőn. Aszongya az egyik, etanáli: de jó vóna egy liter tej! Aszongya a másik, hun az anyád picsájába vönnénk egy liter tejet, aszongya, még tehenet se látunk. Aszongya a harmadik, majd lösz itt mindjárt, csak a csordakúthon érjünk. Odaérnek a csordakúthon, mögállnak a kocsivá, belevágja a kútágasba a bicskát. Úgy folyt. Aszongya, mennyi tej köll? Tartsátok a kalapotokat vagy az Uvegöt. Aszongya, van itten tej. Emez csak mögmeredt. Nézte. (Zombori József, Zákányszék) 2. Kint a barmon ugye vótak ilyen oszlopok, amihön mögkötötték a jószágot. És ott is csak ilyen bűbájosság löhetött, ha mögszomjaztak, víz nem vót, akkó odamöntek, és mögfejték az ágast. Osztán folyt belőle a tej. Baromjárás pusztán történt ez. (Szűcs Illésné, Mórahalom) 3. Möntek a vásárba. Hajtották a jószágokat. Teheneket, mindönt. Hát osztán egy embör kísérgette a kocsi után a tehenet. Az is mönt a vásárba. Mikor az embör aszongya annak, aki hajtotta a lovat: állj mög! Aszongya: Mit akarsz? Hát aszongya: Majd mindjárt fejők egy kis tejet, mer má majd éhön halok. Osztán a kocsinak hátul azt a nyújtóját, azt fejte mög. Beleütötte a bicskát, és folyt a tej. (Battancs Ferencnó, Domaszék) 4. Vót itt egy idős bácsi. Úgy hítták, hogy Imám Mihály. Errű azt mondták, hogy ez ilyen tudós embör, ilyen tudálékos. Régön a sámánok vótak ilyenök. Tudott ráolvasni, tudott ilyen szömverés ellen orvosságot mondani. Ilyen embör vót ez az Imám Mihály. Szögény embör vót. Hallottam, hogy beleütötte a kútágasba a bicskáját, osztán akkó azt fejte. Oszt a szomszédba mög a tehén nem adta le a tejet. (Narozsnik Sándor, Tápé) 169
