Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
A Teknyőkaparó (A szegedi nagytáj táltosa)
3. Hát hallottam azt, hogy hát a Teknyőkaparó azt mondta, hogy lösz olyan időszak, mikor csak lőcstelen kocsik szaladoznak. Lösz olyan időszak, amikor mindön házon kőkémény lösz, nem ilyen, mit tudom én, mi vót azelőtt. Ez a Teknyőkaparó egy idős embör vót, és olyan vót, hogy kimöntek arami, oszt akkor mikor kint vótak akkor azt mondta: „Fiaim, mönjetök haza, mert olyan vihar lösz mindjárt, hogy nem tudtok hazamönni. Hazamöntek a munkások, ü mög ottmaradt. Aszongya, maga nem gyün? Nem — aszongya —, én itt maradok. Mikor möntek haza, akkor Teknyőkaparó mög ült a kapuja előtt. Mán akkor otthon vót. Akkor kérdözték tűle, hogy hát mié, hogy gyütt haza? Hát nem gyütt semmivel. Hát hogy gyütt haza, hogy nem látták, hogy hazagyiitt? Aszongya, nem láttátok azt a forgószelet, én abba gyüttem. Én így hallottam. (Bódi Pálné, Makó) 4. A Teknyőkaparó járt így tanyákon és azt mondta, hogy hát annak idején, régen, hogy hát ne ágyazzanak be. Még akkó csépeltek, ugye, lóval, mert gyün egy nagy eső. De nem vót semmi borulás. És mikó beágyaztak, félig elcsépeltek, gyütt egy irgalmatlan nagy eső, úgyhogy a szűrőt is vitte a víz! Hogy mi vót az a Teknyőkaparó, én nem tudom, csak sokat hallottam így róla, hogy hát ezt mondta, meg azt mondta. Azt is mondta, hogy minden udvarba kút lesz, mert ezelőtt az utcákon vót a kút. Minden udvarba kút lesz, mert olyan irigyek lesznek a népek egymásra, hogy nem adnak vizet. (Kerekes B. János, Apátfalva) 5. Azt nem tudom, hogy ki vót ez az ember. Hallottam, hogy minden házon lesz kűkémény, meg kút az udvaron, meg vasmadarak, meg ilyesmik. Ezt mind megjósolta. Meg még azt is mondta, hogy olyan vihar lesz, mert kinn vót a tanyák közt, menjenek haza, mert nagy vihar lesz. Hányják össze a szérűt, mert délután nagy vihar lesz. Osztán be is teljesedett. (Juhász Pál, Apátfalva) 6. Mondták a régi öregek, hogy hát olyan vót az a Teknyőkaparó, hogy mikó kimentek dolgozni, akkor gyütt egy fölleg, oszt aszonta, hogy most mán akkor nagy eső lesz. Aszonták, nem igaz! Nem telt bele két óra hossza, mán akkó dűlt az eső. Megjósolta azt is, hogy majd milyen világ lesz utoljára. Hogy a népek egymást marják, ütik, verik. Háborúk lesznek. Mondta, hogy lőcsetlen kocsik járnak. Nem is jut mán eszembe, miket mondott. (Vízhányó Andrásné, Magyarosamul) 120
