Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
A Teknyőkaparó (A szegedi nagytáj táltosa)
mi, úgy surjánt valami, eltűnt a Pista bácsi. Aszongya, elmönt. Űk mög főztek. Olyan szép idő vöt, le vót varjadzva a búza, hogy majd szelelik, tudja, a búzát. Hát ahogy szelelni akarják, hamarabb hazagyütt. Még nem főtt mög a keménytarhogya. Még azt is tudta a nagyapám, hogy keménytarhonyát főztek krumplivá. Oszt aszongya, még se főztetök mög, Pista, mán én, aszongya, Szegedön a polgármestömél mögebédöltem. így mondta. Aszongya, igen, mögebédölté?! Hát aszongya, most má nem is öhettök, azsongya, mer takarítani köll a búzát. Nem szelelni, hanem má takarítjuk befele. Osztán ott vót, a víztároló mellett vót a kamra. De csak takarítsuk gyorsan, aszongya, befele, mer mindgyá lösz olyan vihar mög eső. Aszongya, hát nincs is felhő, aszongya a nagyapámnak az apja. Az is Pista vót. Aszongya, te csak ne beszélj semmit, aszongya, ha már mögfőtt, itt nincs idő önni. Hát aszongya, összerakták, mög ott hagyták a tűzön, le vót má ótva, otthagyták, aszongya a nagyapám. Mikor, aszongya, hozzáfogtak, betakarították, de annyira hányták, gondolhati, azt a sok búzát, nem is vót idejük, hogy szeleljék. Betakarították a kamrába, és akkor aszongya a nagyapám, olyan kicsi felhő vót. Nem olyan, hogy olyan nagy, hogy az egész ég be lőtt vóna borulva. Olyan eső vót, hogy egy hétig nem bírtak rámönni a szűrűre. Olyan eső vót, abbul a kis felhőbül. Az tátus vót, idehallgasson, az tátus vót. Tátus vót tényleg a Teknyőkaparó. Hát mondom, az télön is, hallja, nem vót ám annak lábbeli a lábán sose. Azt vitték. Tátus vót. (Fazekas Sándorné, Makó) 1. Egyször apámmal együtt arattak, osztán hazafelé indultak. Aszonta apám, üljön föl kend is a kocsira. Nem én, majd én nyitom föl a kaput kendtök előtt. Az egyik dűlőnél mögrebbentek a lovak, mögjátszották magukat. Valami elsüvítött mellettünk. Hát mire hazaértünk, az öreg mán ott vót. Szérűn nyomtattunk a lóval, egyször csak azt mondja, nézzétök, milyen öregasszony gyün nyugatrú. Vihar lösz. Elzavarta az öregasszonyt felhő alakjába, de mire visszagyütt, alig pihékölt. Felhő alakba mönt neki. Tátos vót. Három foggal születőt!. (Siket István, Kiszombor) 2. Neköm vót nagyapám, annak az apja aratott vele. Tetszik tudni, mer akkor még lóval nyomtattak. Osztán a Teknyőkaparó elmönt Szegedre, mer az a nagyapám kilencéves vót, oszt meséte. Mögfőzték a tarhonyát, én, aszongya, elmögyök Szegedre. A polgármestömél ebédölök. Oszt akkó elmönt. Hát mögfőzték a tarhonyát, aszongya, nincs idő, tögyétök a tarhonyát félre, mer gyün egy kis felhő, de olyan lösz, hogy a szűrűre még egy hétig se möhetünk rá. Olyan eső vót. (Németh Miklósné, Makó) 119
