Blazovich László: Demokrácia és választások Magyarországon. Csongrád megye - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 27. (Szeged, 1997)

Fábián György: A választási rendszerek elméleti kérdései és főbb típusai

lasztási rendszerre a demokrácia biztosításában, túl nagy figyelmet szentel a választási rendszer kiválasztásának is, a rendszerek bizonyos típusait demokratikusabbnak kiáltva ki, mint másokat. (A szerb szakirodalomban találhatóak például olyan megállapítások, hogy egy tisztán arányos rendszer bevezetése megoldaná a problémákat, vagyis az arányos rendszer demokratikusabb, mint a többségi, vagy a többségi elemeket is tartalmazó vegyes rendszer. Nem valószínű azonban, hogy a jugoszláv helyzet megoldása a választási rendszertől függ.)

Még veszélyesebb ezen országok esetében a választás, a választási rendszer kérdésének lebecsülése a demokrácia szempontjából. A politikai közvéleményben erősen jelen vannak a választás, választási rendszer szerepét nem túl fontosnak tartó nézetek, melyek szerint a demokrácia működése szempontjából teljesen mindegy, hogy milyen a választási rendszer. Ez a nézet teljes mértékben negligálja a választási rendszer alakításában, reformjában lévő lehetőségeket. Ezzel a demokratikus rendszer további fejlődésének lehetőségeit szűkítik le, a demokráciaellenes tendenciáknak nagyobb teret, lehetőséget adnak. (Krassó György a legszélsőségesebb példa, a választások bojkottja, Szerbia, Bulgária, Románia, Albánia, szovjet utódállamok. Nálunk implicit módon fogalmazódik ez inkább meg, a pártokkal, a parlamenttel szembeni elégedetlenségben, ami közvetve a választás, a választási rendszer aláértékelése irányába hathat, antidemokratikus, szélsőséges elemeket erősíthet fel.)

Felfogásunk szerint a választási rendszereknek van szerepe, hatása, politikai következménye, befolyásolja a politikai rendszer alakulását, ez a hatás azonban korlátozott. A választási rendszerrel befolyásolni lehet a pártok számát, egyes pártok alulvagy felülreprezentáltságát és bizonyos mértékig a választói magatartást, de nem lehet megváltoztatni az adott társadalmi-gazdasági struktúrát, fejlettségi szintet, a társadalmi törésvonalakból következő politikai tagoltságot, a választói preferenciastruktúrát és így tovább, melyek a politikai rendszer egészét kialakítják.

Az elmondottakból következik, hogy egy ország választási rendszerét egy sor társadalmi-politikai tényező, a társadalmi struktúra, fejlettségi szint, a történelmi tradíciók, a politikai erőviszonyok alakítják ki. Az ún. választási tervezőknek nincs tehát szabad keze a választási rendszer kiválasztásában, mert ha az ország társadalmi, gazdasági, politikai viszonyainak, történelmi fejlődésének, tradícióinak nem megfelelő választási rendszert vezetnének be, az diszfunkcionálisan, zavarokkal működne, ha egyáltalán működőképes lenne. (Példaként felhozhatom azt, hogy a kelet-közép-európai új demokráciák választási rendszereinek kialakításánál felmerült, ismert külföldi politológusok javaslata alapján, hogy politológiai szempontból és politikai következményeit tekintve is az ún. preferenciális rendszer valamilyen formája lenne a legmegfelelőbb ezen országok számára, szerencsére ezt a tanácsot — helyesen — sehol sem fogadták meg, hiszen egy ilyen teljesen tradíció nélkül bevezetésre kerülő rendszer katasztrofális következményekhez vezethetett volna.)

A választási rendszereket tehát nem lehet szabadon, egyes politikai erők kénye- kedve szerint alakítani, még ha a politika oldaláról van is ilyen hajlandóság. Természetesen a politikai erőviszonyok szerepet játszanak a választási rendszer kijelölésében. (Hogy milyen mértékben azt a jelenleg érvényben lévő magyar választási rendszer létrejötte bizonyítja, amely egy, az akkori politikai erőviszonyoknak megfelelő kompro8