Blazovich László: Demokrácia és választások Magyarországon. Csongrád megye - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 27. (Szeged, 1997)
Fábián György: A választási rendszerek elméleti kérdései és főbb típusai
misszum eredményeképpen jött létre 1989-90-ben. Az már más kérdés, és véletlen egybeesés, hogy ez a kompromisszum olyan választási rendszert eredményezett, amely a legkorszerűbb, tudományosan megalapozott fejlődési trenddel egybeesik, egyben megfelel a magyar politikai-történelmi tradícióknak. Ezért nem véletlen, hogy Magyar- ország az egyetlen kelet-közép-európai ország, ahol a két, rendszerváltozás utáni választás azonos választási rendszerrel bonyolódott le, a többi országban, ahol a politikai erőviszonyok más rendszert eredményeztek, változtatni kellett.) A politikusok nyilvánvalóan szeretnék a választási rendszert úgy alakítani, hogy az számukra legyen a legkedvezőbb, de az említett tényezőket nem hagyhatják figyelmen kívül. A demokrácia szempontjából az a választási rendszer a legkedvezőbb, amely hosszú távon, a lehető legsemlegesebb módon fejti ki hatását, tehát minél kevésbé akarja a választási rendszerekkel eltéríteni valamilyen irányba a választási eredményeket. (Teljesen semleges rendszer — az eddig ismertek között legalábbis — nincs, de ezt a semlegességet a konkrét választási rendszerek különböző mértékben közelítik meg, a választási rendszerek típusaival kapcsolatos viták éppen ezzel vannak összefüggésben). 2. A választási rendszerek szerkezeti összetevői, főbb elemei. E főbb elemek lényeges vonásai, összefüggésük a választási rendszer arányosságával és stabilitásával. A választási rendszerek több elemből tevődnek össze, melyek mindegyike külön- külön is lényeges szerepet játszik az arányosság-aránytalanság dimenzióban, vagy a pártok számát illetően. A választási rendszer struktúráját, a struktúra alkotórészeinek szerepét illetően nincs egységes álláspont a politológusok körében. A magunk részéről a szavazás struktúráját, az ún. körzeti magnitúdót, a választási formulát, a parlament létszámát, a választási küszöböt és a körzetbeosztást tartjuk egy választási rendszer fő összetevőinek, független változóinak, melyek egymással is összefüggve hatással vannak a választási eredmények arányosságára, a politikai rendszer alakulására. Röviden tekintsük át ezeket az elemeket és hatásukat a politikai rendszerre. 1. A szavazás struktúrája a szavazói szerep materializálódását jelenti a választófülkében, vagyis azt a konkrét szerepet, melyet a választó a szavazás alkalmával betölt, a választást ajelöltek között. Ez a választás kétféleképpen mehet végbe, és ennek alapján kategorikus és ordinális (sorrendes) szavazást különböztethetünk meg. A kategorikus szavazás a választótól azt követeli, hogy határozottan döntsön, melyik jelöltet vagy pártot preferálja, nincs mód preferencia-sorrend megjelölésére, voksának megosztására. Ezzel szemben az ordinális szavazás más választói magatartást igényel, nem kíván egyértelmű döntést, lehetőséget biztosít a szavazónak a jelöltek sorrendbe állítására, elsődleges, másodlagos, harmadlagos és azt követő preferenciáinak kinyilvánítására. A szavazás struktúrájának az arányosságra nincs hatása, a pártok számára azonban igen. A. Lijphart mutatta ki, hogy az ordinális szavazás és a pártok száma között van összefüggés, de csak az egymandátumos egyéni kerületi rendszerekben, ahol az ordinális szavazás a pártok nagyobb számával, a sokpártiság magasabb fokával jár együtt. A 9
