Blazovich László: Demokrácia és választások Magyarországon. Csongrád megye - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 27. (Szeged, 1997)
Kovács László Imre: Az 1990. és 1994. évi parlamenti választások néhány sajátossága
Mi okozza a nagymértékű aránytalanságot? Valószínűnek látszik, hogy az aránytalanság az egyéni kerületi szférában képződik, hiszen a győztes párt az egyéni mandátumokból a listás szavazatarányánál jóval nagyobb mértékben részesült: 1990-ben az MDF 115 mandátuma a 176 összes egyéni képviselői hely 65,3 százaléka, 1994-ben az MSZP részesedése 87,4 százalék. De jogos-e az egyéni kerületi mandátumarányokat a listás szavazatarányokkal összevetni? Nem lehetséges-e, hogy a győztes pártok egyéni jelöltjeinek támogatottsága jóval meghaladta a listás voksok arányát? A 4. sz. táblázat adatai azt mutatják, hogy nem ez a helyzet. Az — különösen az 1994-es elsöprő MSZP győzelem után — köztudott, hogy az egyéni kerületi választások során nagy szerepe van a pártpreferenciáknak, de a szavazatarányok ilyen mértékű hasonlósága mégis meglepő. 4. sz. táblázat Egyéni kerületi és listás szavazatarányok Magyarországon (1990 és 1994) 1990 MDF SZDSZ FKGP MSZP FIDESZ KDNP EGYÉB Egyéni 24,0 22,2 10,5 10,3 5,1 5,8 22,1 Listás 24,7 21,4 11,7 10,9 8,9 6,5 15,8 1994 MSZP SZDSZ MDF FKGP KDNP FIDESZ EGYÉB Egyéni 31,3 18,6 12,0 8,0 7,4 7,7 15,1 Listás 33,0 19,7 11,7 8,8 7,0 7,0 12,7 A 4. sz. táblázat az első fordulóban született egyéni kerületi szavazatarányokat, tehát a jelöltekre leadott elsődleges preferenciák alakulását mutatja be. Tudjuk azonban, hogy a mandátumok sorsa — néhány kivétellel — a második fordulóban dőlt el. Elképzelhető tehát, hogy a megismételt szavazás során a győzteseknek olyan mértékben nőtt a támogatottsága, amely „indokolná” a mandátumok több, mint 60 illetve 80 százalékának elnyerését? Nem, hiszen a második fordulóban 1990-ben az MDF jelöltjei a voksok 41,2, 1994-ben az MSZP-é 45,2 százalékát kapták. Ez kétségtelenül magasabb, mint az első fordulós támogatottság — a csökkenő jelöltszám miatt azonban ez természetes. Nagyon fontos azonban, hogy az egyéni kerületekben még a megnövekedett szavazatarányok alapján is rendkívül aránytalan képviselet alakult ki, amelyet a listás metódus csak mérsékelni tudott, de az összesített végeredmények diszproporcio- nalitása nagyon erős maradt. Mi történik tehát az egyéni kerületekben? A relatíve győztes párt csekély előnyét sok mandátumra válthatja, s így magasan felülreprezentált helyzetbe kerül. Korábban utaltam arra, hogy az egyéni kerületi metódusban a nagy mértékű aránytalanság nem törvényszerű. E szisztéma csak lehetőséget nyújt az diszproporcionalitásra, de az a pártstruktúra, a választói magatartás és a rendszer együttes hatásaként jön létre. Magyarországon elsősorban azért, mert a pártok társadalmi beágyazottsága nem szilárd, nagy a választói volatilitás, valamint a szavazóbázisok viszonylag egyenletesen oszlanak meg a választókerületek döntő többségében. Másszóval, az egyéni kerületi rendszerben mandátumok tömegévé transzformálódik, és összességében magas egypárti fe68
