Blazovich László: Demokrácia és választások Magyarországon. Csongrád megye - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 27. (Szeged, 1997)
Kovács László Imre: Az 1990. és 1994. évi parlamenti választások néhány sajátossága
Kovács László Imre AZ 1990. ÉS 1994. ÉVI PARLAMENTI VÁLASZTÁSOK NÉHÁNY SAJÁTOSSÁGA I. A választási rendszer kialakulásának főbb állomásai A magyarországi parlamentarizmus másfél évszázados története során, az 1848- tól máig harminchárom alkalommal megtartott választásokon a választási rendszerek számos változatát alkalmazták. E kérdés körül a XIX. század végétől évtizedeken át éles politikai küzdelmek zajlottak, melyek középpontjában elsősorban az aktív (és a passzív) választójog kérdése, annak kiterjesztése állt. E probléma részletes elemzése ehelyütt mellőzhető, csupán arra utalok, hogy igen ellentmondásos folyamatról van szó. Az 1848-as törvény a korabeli európai viszonyokat tekintve is progresszív módon szabályozta e kérdést. Ekkor a választójoggal bírók aránya a lakosságon belül hazánkban mintegy hét százalék, amely megfelel a vonatkozó brit állapotnak. A dualizmus idején azonban ez az arány nálunk némileg csökkent, s ez már ellentétes a nyugateurópai demokratikus trenddel. A két világháború között először 1920-ban tartottak parlamenti választást, amely általános, a nőkre is kiterjedő választójog alapján zajlott, de 1922-től 1938-ig újra szűkül a választók köre. A mai értelemben vett általános választójog 1945-től van újra jelen, bár 1947-re politikai megfontolásokból újra korlátozó intézkedéseket vezetnek be. A demokratikus választások másik fontos eleme, a titkosság szintén nehezen alakul ki. Évtizedekig nyílt szavazások zajlanak, majd 1920-ban titkos a választás, de később e kérdésben is visszalépés történik, s a parlamenti mandátumok mintegy 80 százalékát nyílt kerületekben választják 1939-ig, amikor mindenütt titkossá teszik a szavazást. A mandátumok odaítélésének szabályait tekintve szintén nagy változatosságot találunk. 1922-ig a választás egyéni kerületekben, abszolút többségi rendszerben zajlik. Ekkor jelenik meg a pártlistás (korabeli szóhasználattal lajstromos) metódus, de ekkor csak a fővárosra és környékére korlátozva, 1925-től további hét törvényhatósági jogú városra (Debrecen, Hódmezővásárhely, Győr, Kecskemét, Pécs, Szeged, és Miskolc) kiterjesztve. E megoldással az összesen 245-ből előbb 30, majd 46 mandátum sorsa dőlt el a listás rendszer szabályai szerint. Az 1938-ban elfogadott választójogi törvény jelentős változást hoz. Ekkor ugyanis a választók egy része kettős szavazati jogot kap. A kissé bonyolult szisztéma lényege, hogy ahol addig listás választás volt (Budapest és a fentebb leírt városok), ott megmarad a tisztán lajstromos megoldás, a többi területen (ahol addig egyéni kerületi rendszert alkalmaztak) bevezették a kombinált, kétszavaza- tos rendszert. így a 260-ra emelt parlamenti létszámból 135 mandátum egyéni, 125 pedig listás kerületekből származott. 1945-ben és 1947-ben tisztán listás szisztéma alapján zajlottak a választások, mégpedig területi és országos listák alkalmazásával. E korszak választójogi érdekessége, hogy a területi listás mandátumok számát, így parlament 61
