Blazovich László: Demokrácia és választások Magyarországon. Csongrád megye - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 27. (Szeged, 1997)

Ruszoly József: Országgyűlési képviselő-választások Csongrád vármegyében 1848-ban

ehető. Szegvári kerületében még négyszer választották újra (1861, 1865, 1869, 1872); utóbb határozati, balközépi, a fúzió nyomán pedig szabadelvű kormánypárti képviselő volt.58

Horváth Ferenc (T883) szentesi jegyző ugyancsak a liberális centrumot erősítette. Az 1849. eleji képviselői lajstrom szerint megjelent Debrecenben.59

Klauzál Gábor (Pest, 1804. november 18.-1866. augusztus 3.) (T1036) miniszterként 1848. augusztus 29-én beterjesztette a vámokról szóló törvényjavaslatát. „A pesti nemzetgyűlésben [képviselőházban] erélyesen lépett fel néhányszor a veres tollas párt ellen, és Lambergről meggyilkolása után, midőn az utcai nép ragadta magához a hatalmat, neki volt bátorsága ezen tény rosszallását indítványozni, s a tettesek megbüntetését kívánni a nemzetgyűléstől. Mikor Kossuth politikája győzött, K. [Klauzál] is kénytelen lévén gyengélkedő egészségét ápolni, egészen elhagyta a politika viharos terét és visszavonult.”60 A Ház jegyzőkönyve szerint 1848. november 7-én „az orvosi nyilatkozatban leírt súlyos betegségi állapota szükségelte orvosi segély folytonos használata végett” nyert határozatlan időre „eltávozási engedelmet”. Miután 1849. március 1-jéig nem tért vissza — nem jelent meg Debrecenben — a Ház törölhette volna, ám nyolc társával — köztük gr. Széchenyi Istvánnal — együtt március 26-án önigazolásának jogával és kötelességével mégis kivették a nem igazoltak listájából. A Ház Almás- sy Pál elnök javaslatára május 24-én 15 napi határidővel fölszólította távollétének igazolására, ám ennek már nem lett folytatása. 1861-ben és 1865-ben Szeged I. (palánk- felsővárosi) kerületének képviselőjeként a fölirati, majd a Deák-párt tagja volt.61

Somogyi Antal (Vizkelet, 1811 [?]-Kiszombor, 1885. november 8.) a híres szatmári 12 pont (1841) egyik kidolgozója, előbb a liberális centrum, majd a radikális párt tagja volt (T1809). Sorshúzással 1848. július 24-én bekerült a válaszfeliratot az uralkodóhoz Innsbruckba vivő bizottságba, szeptember 4-én pedig a Ház megbízásából Bécsbe menő százas bizottságba. 1848. december 30-án a Ház által elfogadott indítványt tett az Országos Honvédelmi Bizottmánynak az ország állapotáról és a hadsereg helyzetéről való beszámoltatására. Ez másnap megtörténvén az országgyűlés és a kormányzat Debrecenbe távozott. A Függetlenségi nyilatkozat nyomán április 18-án levélben kérte Osztróvszky József kormánybiztos-képviselőt, akihez 1836 óta barátság és politikai együttműködés fűzte — ő hívta Szegedre is 1843 táján —, hogy hívjon össze népgyűlést, és kiáltsák ki a köztársaságot. Osztróvszky „csak” a trónfosztást hirdette ki. Aradon a országgyűlés utolsó, 1849. augusztus 11-i ülésén is résztvett, majd külföldre menekült. Távollétében a hadi törvényszék halálra ítélte, sőt in effigie kis is vé58 ZSILINSZKY MIHÁLY (1900) 3:183. BEÉR jános-Csizmadia ANDOR (szerk., bev.): Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés. Bp., 1954. 882.; [TÓTH BÉLA] Adalbert Tóth: Parteien und Reichstagswahlen in Ungarn 1848-1892. München, 1973. E mű 10. sz. melléklete (216-343.) tartalmazza a képviselők adatait, beleértve pártállását is; pl. így: 262 Bogyó Sándor; LZ, Bo, Bl; Szegvár 48, 61, 65, 69, 72; StR [Stuhlrichter = szolgabíró]; G [Grundbesitzer = földbirtokos], A főszövegben így hivatkoztam rá: T262. A többi képviselő esetén is ezt teszem. A teési nemes 1843-i föllépéséről: TAKÁCS EDIT, 51.

55 BEÉR JÁNOS-CSIZMADIA ANDOR, 883.

60 SZINNYEI JÓZSEF: Magyar írók élete és munkái (1899) 6:475-478.

61 BEÉR JÁNOS-CSIZMADIA ANDOR, 18., 29., 53., 302., 433., 643., 847., 850., 884. Ez utóbbi, 1849. eleji lajstromban való szerepeltetése fiktív. HABERMANN GUSZTÁV: Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez. Szeged, 1992. = Tanulmányok Csongrád megye történetéből XIX. 150-151.

42