Blazovich László: Demokrácia és választások Magyarországon. Csongrád megye - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 27. (Szeged, 1997)

Ruszoly József: Országgyűlési képviselő-választások Csongrád vármegyében 1848-ban

gezték. 1867-ben térhetett haza; többször járt Szegeden, betegeskedve Kiszomboron, a Rónayaknál talált menedéket.62

Török Bálint (1818-1881) bár nem szerepel a képviselők 1849. eleji — sajnálatosan a közzétevők által „átszerkesztett” — listáján, föltehetően végig kitartott. Különben 1849-ben nem hurcolták volna őt is a pesti újépületbe. Az ellene 1852-ben indított eljárás fölmentéssel végződött. Csongrád vármegye állandó bizottmánya 1860-ban és 1867-ben másodalispáni tisztébe újraválasztotta. A református egyház főgondnoka is volt. 1865-ben ismét Hódmezővásárhelyen választották meg képviselővé; a Deák-párt tagja volt. Mandátumát másodalispánná való választása után, 1867. május 16-án adta vissza.63

15. A mai — állami (dekoncentrált) közigazgatási értelemben vett — Csongrád megye területére egészben vagy részben eső, 1848-ban más törvényhatóságokba tartozó választókerületekben mandátumot nyert képviselők voltak: Osztróvszky József (Szeged, Palánk-Fölsőváros), Rengey Ferdinánd (Szeged, Alsóváros-Rókus),64 Bánhi- di Albert (Makó, Csanád vm.), Dedinszky József (nagylaki vk., Csanád vm.),65 Rónay Lajos (óbesenyői vk., Torontál vm.) és Nagy Károly (szabadszállási vk., Jászkun kér.).

62 BEÉR JÁNOS-CSIZMADIA ANDOR, 97., 149., 167., 215., 347., 479., 887.; OSZTRÓVSZKY JÓZSEF: Reform, forradalom, kiegyezés. Összegyűjtött iratok és beszédek. Szeged, 1993. (a 209-255. lapon RU- SZOLY JÓZSEF: Osztróvszky József 1848-1899) 169., 215-218., 221., 230., 245., 249.; HABERMANN GUSZTÁV, 248. Téves az az állítása, hogy 1855-1858 között már Pesten tartózkodott volna. A Szegedi Híradó 1861. március 28-i számában ezt írta: „A nálunk szegedieknél közbecsülésben álló tudós hazafi, kiről 11 év óta mit sem haliánk, életben van, s mint a »Magyarország« közli, Kossuth megbízásából jelenleg Turinba érkezett.” Osztróvszky egy 1866. április 1-i cikkében mint „a még most is számkivetésben élő Somogyi Antal barátom”-ról írt (im. 169.). Cikkei a Szegedi Híradóban: [SOMOGYI ANTAL] 0: Hűbéri maradványok. (1868. júl. 30., aug. 2., 6.; "egy jeles veterán publicista tollából"); SOMOGYI ANTAL: Nyílt levél Osztróvszky József és Dezső barátaimhoz (1868. szept. 6.) Nekrológja: Somogyi Antal. Szegedi Híradó, 1885. nov. 12. L. még: SZMOLLÉNY NÁNDOR: Hogy akarták 1849-ben Szegeden a respublikát kikiáltani. Adatok a szabadságharc történetéhez. Szegedi Híradó, 1898. máj. 8.; MÓRA FERENC: Rovó Somogyi. Délmagyarország, 1926. jan. 17.; HABERMANN GUSZTÁV: A vándor patrióta. Csongrád Megyei Hírlap, 1981. aug. 16.

® HABERMANN GUSZTÁV, 284.

64 E tanulmány Szegeddel kapcsolatos része terjedelmi korlátok miatt másutt jelenik meg. L. Alkotmány és hagyomány (1997), 79-110., különösen: 97-108.

65 RUSZOLY JÓZSEF: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében (1848-1875). = Tanulmányok Csongrád megye történetéből. II. Szeged, 1978. 163-263.; utánközlésben: RUSZOLY JÓZSEF: Alkotmánytörténeti tanulmányok 1. Rendiség és népképviselet. Szeged, 1991. 95-195.

43