Blazovich László: Demokrácia és választások Magyarországon. Csongrád megye - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 27. (Szeged, 1997)
Ruszoly József: Országgyűlési képviselő-választások Csongrád vármegyében 1848-ban
Mindenesetre 1848. június 23-i választási bukását nem lehet egyszerűen azzal elintézni, hogy „itthon nagyobb szükség volt rá”. Ezt ugyanis már a város vezető testületéi is tudhatták volna — jelölése előtt. A helyi viszonyokat jól ismerő kutató a szavazatok személy szerinti megosztásából — a szavazási és a választói névjegyzék tételes összevetésével — nyilvánvalóan többet megállapíthat majd, magam ehelyütt csupán a képviselőjelöltek vezető embereinek — korteseinek — próbálok fényt deríteni. Boros Sámuel ajánlója Kiss Bálint 75 éves, nemesi jogállású, házzal és fél telekkel bíró református esperes, a város szellemi irányítója volt (házszáma: 104.), aki tevékenységét mindig is támogatta. (Egyébként Boros Sámuel maga is református volt; rövid ideig a debreceni kollégium diákja.) Bizalmi emberei a szavazatszedő küldöttségben: Voszits Ferenc 35 éves háztulajdonos ügyvéd (házszáma: 106.), valamint az 50 esztendős, nemesi jogállású és egy telekkel meg házzal bíró Nagy Sámuel, aki 1846-ban jegyző, ezúttal pedig pénztárnok volt mellette (házszáma: 1309.). Ellenfelének, Horváth Ferencnek az ajánlója a mindössze 25 esztendős Vetseri Zsigmond háztulajdonos csizmadia, megyei esküdt volt (házszáma: 105.), aki egyébként 1861-ben főbíróként indulva a képviselő-választásban alulmaradt vele szemben. Bizalmi emberei az 59 esztendős 2 6/8 telket magáénak tudó Vemer Mihály (házszáma: 1311.), valamint a 33 esztendős Mikecz Lajos, aki alighanem azonos azzal a főszolgabíróval, aki a belügyminiszteri letiltásig a külön „megyei” választói összeírást vezette Szentesen.56 Az ellenfél Horváth Ferenc ügyvédi diplomával bíró57 jegyző egyébként 28 éves volt s fél telek birtokosa volt (házszáma: 1276.). Ott találni a megyei központi választmány által utólag megbízott pótösszeírók között is. Igaz, a város jegyzőjeként ő fogalmazta azt a június 2-i fölterjesztést is, melyet Boros Sámuel főbíró személyesen vitt Pestre a belügyminiszternek. Talán nem járok messze az igazságtól, ha megkockáztatom: Csongrád vármegye szabadelvű vezetői is közrejátszhattak abban — ha enyhe ráhatással is —, hogy ne a megyén is folytonosan a városa és a maga igazságát kereső, öregedő főbíró, hanem a még alig ismert, ám a szabadelvűséget valló, jóval fiatalabb jegyző legyen Szentes képviselője. S mint az eredmény mutatja, a szavazók többsége — köztük nyilvánvalóan nem csupán a főbíró esküdt ellenségei — sem vélhette másképpen. A megye „kiválasztó” szerepére vall Szilágyi Virgil Kossuth Hírlapja-beli tudósítása is. 14. Csongrád vármegye lakosságának első népképviselői a források szerint mind megjelentek az országgyűlés képviselőházában, ahol mandátumukat igazolták is, és a Ház hozzájárulása nélkül nem is távoztak el onnan. Tevékenységükről alig tudni valamit. Bogyó Sándor (T262) már 1843-ban követjelölt volt; az 1848. március 31-én választott vármegyei központi bizottság tagjai között is találkozni nevével; a liberális kormánypárt centrumát erősítette. Neve az 1849. eleji debreceni névsorban is föllel56 CSML SZL Szentes közp. vál. ir. 1848.; OL BM országi. 1848-2-127/4296/607. 51 Horváth Ferenc ügyvéd voltára lásd: SIMA FERENC: Szentes rendezett tanácsú város története, 2. kötet (kézirat a CSML SZL-ban), 137. „A választási mozgalom — írja Sima — nem öltött nagyobb arányokat: a képviselő Horváth Ferenc ügyvéd, a város egyik jegyzője lett, aki általános népszerűségnek örvendett és általában véve kiválóan képzett ember hírében állott, aki emellett még szívvel és lélekkel Boros Sámuel mellett állott. ” De nem e választáson! 41
