Blazovich László: Demokrácia és választások Magyarországon. Csongrád megye - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 27. (Szeged, 1997)
Ruszoly József: Országgyűlési képviselő-választások Csongrád vármegyében 1848-ban
Szilágyi Virgil idézett cikkében Török Bálint, Bogyó Sándor és Somogyi Antal közakarattal történt megválasztását „a ministerium iránti bizalom megpecsételése”-ént értékelte.50 A Csongrád városi választásról iratok hiányában alig tudni valamit. Szerencsére Szilágyi Virgil utóbb róla is közölt egy keveset. „Csongrád város — írta — közlelkesedéssel választá el Klauzál Gábort országgyűlési képviselőnek, s örül azon megkülönböztetésnek, hogy Klauzál a választást fogadá el. Mi pedig, kik a csongrádi mozgalmak természetét ismerjük, hazafiúilag örvendnünk azért, mert tudjuk, hogy e választás elfogadása egy népes város nyugalmával van kapcsolatban. Csongrádon az újabb idő sok nyugtalan elméjű izgatókat termelt; erős meggyőződésünk, miszerint a kedélyek megnyugtatására legsikeresebben fognak oly szavak hatni, mellyek — mint közbizodalom jelöltjének szavai — legkegyeltebbek leendenek. — Ez úttal a csongrádi elöljárókhoz egy szavunk van: Önök a tanácsrendezés ellen kezdenek, mint halljuk, izgatni. Hagyjanak fel ezzel, a haza szerelmére kérjük önöket! Fontolják meg nehéz körülményeinket, megváltozott közéletünk követelményeit, és más részről vessenek számot képességűkkel, és tegyék mellökre a kezeiket!” Szilágyinak, aki érthetően megyei szabadelvű szemmel szemlélte az eseményeket, nem volt tehát valami jó véleménye a tanácsrendezés ellen föllépő csongrádi elöljáróságról. „A szentesi követ Horvát[h] Ferenc — folytatja — józan felfogású, de megállapodott politikai elvekkel még nem egészen bír, csak arra kérjük őt, hogy a pártunk — mellyik zászlaja alá ál- land — egész őszinteséggel csatlakozzék.”51 13. A június 23-i szentesi választás eredménye meglepetésnek is tűnhet, s semmi esetre sem lehet mellette úgy elmenni, ahogyan azt e témával eddig foglalkozók tették. „A választópolgárok — olvasni a főbíró életrajzában — úgy vélték, hogy Borosra itthon van szükség, és nagy többséggel Horváthra szavaztak. Horváth főként a váltság dolgában serénykedett.”52 „Nincs nyoma — írja utóbb Barta László —, hogy a két jelölt — Boros Sámuel főbíró és Horváth Ferenc jegyző — között bármiféle választási harc lett volna, hisz[en] barátok és harcostársak voltak, céljuk is azonos volt: a rendezett tanács és az örökváltság ügyének elintézése. A megjelent 905 választó közül Borosra 118, Horváthra 782 adta le a voksát, így ez utóbbi lett Szentes követe az első népképviseleti országgyűlésen. Megválasztását elsősorban annak köszönhette, hogy az utóbbi hónapokban a város legfontosabb ügyeit intézte, liberális nyilatkozataival és hatásos szónoklataival megnyerte a népet, s főleg, hogy Boros Sámuelre itthon nagyobb szükség volt.”53 50 [SZILÁGYI VIRGIL] Rendes levelező: H. M. Vásárhely, jún. 21. Kossuth Hírlapja, 1848. júl. 1.; A lap más helyen Követválasztások címszó alatt hírt adott Klauzál Gábor (Csongrád) Horváth Ferenc (Szentes), sőt — ismételten — Török Bálint (Vásárhely) megválasztásáról is. 51 [SZILÁGYI VIRGIL] r. 1.: Csongrádból, jún. 18. Kossuth Hírlapja, 1848. júl. 4. 52 BARTA LÁSZLÓ-LABÁDI LAJOS: Boros Sámuel. Szentes, 1986. 23. 53 BARTA LÁSZLÓ: Szentes igazgatása az 1848/49-es forradalomban. = Tanulmányok Csongrád megye történetéből XXI. Szeged, 1994. 21-44., idézet: 35. 39
