Blazovich László: Demokrácia és választások Magyarországon. Csongrád megye - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 27. (Szeged, 1997)
Ruszoly József: Országgyűlési képviselő-választások Csongrád vármegyében 1848-ban
jó polgár keblében aggodalmakat ébreszthet, mert jele, hogy szabadságnak isteni érzetét a szabadság vagy a terrozizmus szelleme váltotta föl. És ez [az,] melly által a zsarnok hatalom vagy vészteljes anarchia, még inkább meghat a megingott nemzetnek körében, sokkal félelmesb, mint az absolut kormányhatalom bárdja is melly csak egyeseket öl le egyszeri csapásra, de az anarchia egész népeket.”36 Külön figyelmet érdemel, hogy az átalakulástól — elsősorban a május 2-3-i szegvári közgyűléstől — megrettent nemesek, különösen a Szegeden lakók, alig íratták magukat össze. Pedig mind a tanács, mind a közgyűlés hirlelte Szomor Imre szolgabíró azon május 31-i levelét, mely a Városban érvényes vagyoni vagy egyéb cenzusokat meg nem ütő nemeseket arra szólította föl, hogy a tápéi kerületben írassák magukat össze.37 Temesváry István volt első alispán és országgyűlési követ Szegeden június 7-én kelt levelében jelentette be magát. Mint írta: „tudakozásom után sem jöhettem nyomába, hogy a Szegeden lakó nemesek mikor íratnak fel, nehogy törvényadta jogomtól el- ütessem”. Egyszersmind kijelentette, hogy Szegeden választóként nincs följegyezve, jogát csak Tápén kívánja gyakorolni. Netán a küldöttség nem jegyezte volna be, egyidejűleg a központi választmányhoz is fordult.38 Mint egyedüli nemest 75. sorszámú választóként a tápai választók közé be is jegyezték.39 11. A választók összeírása két mezővárosból (Csongrád, Hódmezővásárhely) nem lévén ismeretes, a megye választóközönségéről összefoglaló képet nem adhatunk. A megye két „saját” választókerületének az én számításaimtól minimálisan eltérő adatait Takács Edit már közzétette.40 Tőle várjuk ezek — egyelőre kéziratban maradt — elemzését is. Erre ehelyütt nekem sem lévén terem, csupán a legfontosabb adatokat iktatom ide. A szegvári választókerületben 775 választó volt, akik az 1846. évi népességszám (12 703) 6,1 %-át képezték. A tápéi választókerület 715 választója a lakosság számának (21 524) mindössze 3,32 %-át adta. A megye e két „vidéki” választó kerületének választóközönsége a lakosság 4,35 %-át alkotta, amely arány mintegy 2/3-a az országos átlagnak. A magyarázat alapjában véve a dohánykertész-települések nagy súlyában rejlik, melyek közül többekben — így Szentpétérén, Buzgányon, Kovázdon, valamint a választókerületi beosztásból is „kifelejtett” Bánomhegyen és Kiskőrösön (tápéi vk.), Bakson, Felgyőn, Ellésen, Dongéron, Szentgyörgyön, Fehértón, Sámsonon, Kórógy- szentgyörgyön, Derekegyházon, Mágocson és Királyságon (szegvári vk.) egyetlen választót sem írtak össze. A választóközönség között — Takács Edit táblázatai szerint — 3/5 részt meghaladta az ingatlanbirtokosok (telkesgazdák) számaránya (64,14 %), 1/5 részt alkottak a 36 Csongrádból írják [...] Radicallap, 1848. jún. 1. 37 CSML Szeged tanácsi jkv. 1848:1430/2531 (1848. jún. 6.); Szeged közgy. jkv. 1848:66. (1848. jún. 13.) 38 CSML Csongrád vm. áll. biz. ir. 1848:75. 39 Uo. 1848:391. 40 TAKÁCS EDIT: Az 1848-as országgyűlési választások Csongrád vármegye két választókerületében. = Krónika. A tanárképző főiskolák tudományos diákköreinek lapja. 1985-86. XII. évf. Emlékszám a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola történelmi tudományos diákköre megalakulásának 20. évfordulója alkalmából (Szeged, 1985.) 47-56., hivatkozás: 52-54. — A kisteleki választókról: BLAZOVICH LÁSZLÓ (szerk.): Kistelek története. A kezdetektől 1970-ig. Szeged, 1991. 162-163. (BARTA LÁSZLÓtól.) 35
