Blazovich László: Demokrácia és választások Magyarországon. Csongrád megye - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 27. (Szeged, 1997)
Ruszoly József: Országgyűlési képviselő-választások Csongrád vármegyében 1848-ban
A választmány mindezen módosításokat elfogadta; Hirdetményének ezek szerinti újra nyomását is elrendelte, s — mint láttuk — emiatt két nappal elhalasztotta az összeírások elkezdését is.33 10. Alig van tudomásunk összeírási reklamációkról. A két megyei kerület ívein semmi változtatást nem találni, ámbár így is lehettek sikertelen panaszok, ám a június 17-18-i választmányi jegyzőkönyvek nem maradván fönn, ezekről semmit sem lehet tudni.34 Ugyanez a helyzet Csongrád városát illetően, ahonnan semmilyen anyag nem maradt meg: a város vezetői — eléggé el nem ítélhetően, bár a megyei gyámkodást ismerve mégis érthetően — egy szál iratot nem küldtek meg a minisztériumnak, levéltáruk vonatkozó iratai pedig még 1849-ben elpusztultak. Szentesen, mint láttuk, hiába ült együtt a központi választmány reklamálókra várva három napon át, senki sem jelentkezett. Egyedül Hódmezővásárhelyen fordult elő öt kifogás. Kónya Jánost mint „csak vád alatt álló” szavazásra is bocsáttatott. Nem vette figyelembe a választmány azt a Kocsis Dániel ellen irányzott észrevételt sem, hogy „ő gyulai fi”, mivel „bizonyos, hogy ő itt telepedett, és a megyei jegyzői hivatal mellett 150 pengőforint évi fizetéssel alkalmazott rendes imok” (76.). Antonovics György ellen meg az volt a kifogás, hogy „ő özv. Mózes Györgyné kereskedését csak legénykép kezelné”, ám ez megdöntetett, mivel „3-ad rendű kalmárnak lévén bevéve” — az elöljárók bizonysága szerint — Mózes György kereskedését „évenkinti részlet fizetés mellett” átvette (298.). A Gyuricza György elleni kifogás azzal cáfoltatott, hogy Gyeorgyevich Pál bizonyítványa szerint 5000 váltóforintot fektetett kereskedésébe, amely mellett „szőlő-, ház-tulajdonosságát” is igazolta (325.). Gömörcsik János elleni azon megjegyzést, hogy „ő nem céhbeli, [sőt] legénnyel sem dolgozik”, Kovács Ferenc szolgabíró és Póka László aljegyző cáfolta; utóbbi szerint „nevezettnek céhbe remekelés nélküli bevétele iránt felsőbb helyről rendelet érkezett” (454.).35 A törvény szerint a választók összeírása az arra képesek önkéntes jelentkezése alapján történt. Első népképviseleti választásunk előtt az összeírtak számaránya egyes vidékeken mélyen az országos átlag (6,5 %) alatt maradt, minek nem csupán a választóképesek aránytalan területi megosztottsága volt az oka, hanem eltérő — olykor álhírekkel is befolyásolt — jelentkezési aktivitásuk is. Szegeden pl. mind a helyhatósági, mind az országgyűlési választók száma és aránya nagyon elmaradt a várhatótól. Mint a Radicallap írta: „a tiszti választásra beírandók [a helyhatósági választók], annak dacára is, hogy Szegeden, hol a földbirtoki könyvek s egyéb összeírások szerint 5000 választónak kellett volna kikerülni, alig íratták be magukat 2000-en, és még ezeknek is majd a fele elmaradt a választás alkalmával, félvén, nehogy jogaik szabad gyakorlata miatt erőszak, kényszer vagy tán vérengzésnek is ki legyenek téve. Ezen körülmény minden 33 OL BM ein. 1848:1383., 2745. — Ez utóbbi irat mellett a Grünn Jánosnál Szegeden nyomtatott Hirdetmény eredeti változata található. Megvan még Hódmezővásárhely közp. vál. anyagában (1848) is (CSML HL). 34 Az elmozdítottak névsorába, tehát azok közé, akik jelentkeztek, de az összeírok eleve nem vették föl őket a választók közé csupán Mindszenten (szegvári vk.) került be két személy (Szobotka Dávid és Haas József); hogy miért nem tudni, talán mert nem tartoztak bevett vallásfelekezethez. Ez utóbbit viszont nem tarthatták kizáró oknak Kisteleken (tápéi vk.) az 1000 pengőforintjövedelmet kimutató Deutsch József esetén 35’ OL BM országi. 1848-2-239/5236/775. (stat.:227.) 34
