Blazovich László: Demokrácia és választások Magyarországon. Csongrád megye - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 27. (Szeged, 1997)
Ruszoly József: Országgyűlési képviselő-választások Csongrád vármegyében 1848-ban
vó levélről (1930/B.), valamint a belügyminiszter által május 22-én kizárólag a városoknak kiadott, az 1848:V. te.-bői adódó feladat- és hatáskörüket — a törvény keretei között — 16 pontban részletező 1960/B. sz. rendeletről.16 A határozat érdemi része így szólt: „az 1848-ik [évi] XXIII-ik Törvény Cikk szerint szerkesztett közgyűlésünk az ugyancsak 1848-ik [évi] V-ik Törvény Cikk értelmében alakított Középponti Választmánynak Boros Sámuelt elnökéül, Horváth Ferencet jegyző[j]éül, Dobosy Lajost, Szabó Lajost, Kása Antalt, Farkas Gedeont, Hadzsy Györgyöt, Lakos Andrást, Seres Lászlót választmányi tagokul szavazata többségével elválasztotta”. Mindebben azonban jókora „csúsztatás” volt, hiszen (1) Szentes mezőváros rendezett tanácsúvá alakítása, amely a városi törvény (1848.XX1II. te.) szerinti tisztújítás és helyhatósági képviselőválasztás alapja lehetett volna, még csupán folyamatban volt, (2) mint idéztem, a június 1-i népgyűlés egy, az úrbéri megváltás ügyében eljáró bizottságot ad hoc ruházott föl közgyűlési hatáskörrel, miről e „jegyzőkönyv-kivonat” sokatmondóan — hallgat. A központi választmány tagjai esküjüket letették, a választás napja pedig június 23-ára tűzetett ki.17 6. Az 1930/B. számot viselő, a július 2-i országgyűlésre szóló, május 20-i nádori meghívó levelet (rendeletet!) május 28-án természetesen Csongrád vármegye is megkapta, s azt június 2-i bizottmányi közgyűlésén Rónay Mihály alispán előadásában tudomásul vette.18 Ugyanezen ülésen került napirendre „Szentes városa közönségének azon folyamodó levele”, melyben a nádori meghívó levél, valamint a hozzá mint önálló követküldési joggal bíró városhoz intézett belügyminiszteri rendelet nyomán „kebeléből alakított középponti választmány által kívánja a követválasztást megejteni”, s ezért a megyei középponti választmányból kiküldött választmány — az összeíró küldöttség — működését megszüntetni kérte. A vármegyei állandó bizottmány nem fogadta ugyan el Szentes érvelését, mégis úgy döntött: fölterjeszti az ügyet a belügyminiszterhez. Ám addig is, míg a várakozása szerint számára kedvező válasz megérkezik, az összeíró küldöttségek folytassák tevékenységüket. „Az 1848-iki 5. te. 7-ik és 8-ik §-ai — érvelt a megye —, melyek a követválasztási ügynek minden ágazataibani kezelésére s vezérletére Középponti Választmány választását rendelik, nyíltan és világosan imígy szólnak, hogy ezen Választmányt Megyékben a közgyűlés, szabad kerületekben szinte [szintén] a közgyűlés, országgyűlési szavazattal felruházott sz. kir. városokban pedig a bel- és kültanács közös ülésükben teljesítendik, s az ekép megnevezett Megyéken, szabad kerületeken és királyi városokon túl más városokat nem említenek; következésképpen ezen törvény cikkely ereje mellett a rendezett tanáccsal el nem látott mezővárosok maguknak azt, hogy a követválasztási eljárásban önnön magok intézkedhessenek, jogosan nem követelhetik, annál kevésbé pedig, mivel azokban az intézkedéssel ezen törvény által megbízott kül- és bel-tanács még 16 CSIZMADIA ANDOR: A magyar választási rendszer 1848-1849-ben (Az első népképviseleti választások). Bp., 1963. 323-325. 17 OLBM [országiad ir.] [országi.] 1848-2-8/3704/445. 18 CSML SZL Csongrád vm. áll. biz. jkv. 1848:234.; irat is. 27
