Blazovich László: Demokrácia és választások Magyarországon. Csongrád megye - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 27. (Szeged, 1997)

Ruszoly József: Országgyűlési képviselő-választások Csongrád vármegyében 1848-ban

Ámbár az állandó bizottmány május 25-én tudomásul vette Rónay Mihály első alispán bejelentését az összeírások 29-i elkezdéséről6, azt a központi választmány Szemere Bertalan belügyminiszternek a május 9-i összeírási utasítás némely pontját módosító rendeletére május 27-én június 1-jére halasztotta. S nehogy az összeírok valamelyikének „véletlen akadályoztatása által” ez hátráltassák, két-két „pótló tagot” is nevezett ki melléjük. A póttagok:

Szentes: Lakos András, Horváth Ferenc;

Vásárhely: Varga István, Gaál Dániel;

Csöng rád: Makai László, Faragó János;

Tápéi kerület: Somogyi Antal, Beniczky Andor;

Szegvári kerület: Pillich János, Praznovszky János.7

A május 25-i vármegyei állandó bizottmányi ülés elé került a belügyminiszternek az az 1600/B. számot viselő, május 18-án költ elnöki rendelete is, amely figyelmeztette a törvényhatóságokat — köztük „Csongrád Vármegye Egyetemét” —, hogy a július elejére összehívandó országgyűlés előkészítésére tegyenek eleget az 1848:V. te.-ben előírt kötelmeiknek. „Miről — fejeződik be a Szemerére jellemző rövid, mindössze tízsoros rendelet — a külön választási joggal bíró keblökbeli városok is rögtön értesí- tendők.”8 E megye tehát értesítse Csongrádot, Szentest és Vásárhelyt is.

A belügyminiszter e rendelete így megyei közvetítéssel juthatott (volna) el a rendezett tanácsi jogállásukért küzdő városokba, köztük Szentesre is. E város vezetői ez idő tájt ébredtek rá: őket az országgyűlési választásokat illetően maga a törvény önállóan kezeli, így semmi helye nem lehet a vármegyei központi választmány illetékességének, valamint az általa választott összeíró küldöttségnek a Kurca partján.

5. A képviselőküldéssel önállóan fölruházott mezővárosok helyzete már a törvény meghozatalakor gondot okozott. Tomcsányi József (Békés vm.) megkísérelte a 8. §- nál, hogy az egyébként önálló követküldéssel fölruházott (rendezett tanácsot sem minden esetben tartó) nagyobb mezővárosokra — megyéjében: Békésre, Békéscsabára, Gyulára és Szarvasra — is kiterjesztesse a vármegyei központi választmány illetékességét, ám ez az alsótáblai naplóban rögzített elfogadó határozat ellenére nem vált egyértelművé.9

Az önálló képviselőválasztás és minden másban a megye hatósága alá tartozás közötti ellentmondást több megye a maga javára igyekezett, nem is mindig sikertelenül, föloldani. Ez történt pl. Makó esetében, amely csak a rendezett tanácsi városi jogállás elnyerésével (1872) tudta magát Csanád vármegye központi választmányától önállósítani. Megyénkben is — mint látjuk — a közgyűlés minden további nélkül a három önálló város (Szentes, Vásárhely, Csongrád) képviselőinek bevonásával alakította meg köz6 CSML SZL Csongrád vm. áll. biz. jkv. 1848:75.

1 Országos Levéltár, Belügyminisztérium elnöki ir. [OL BM ein.] 1848:2745.

8 CSML SZL Csongrád vm. áll. biz. ir. 1848:75.

5 RUSZOLY JÓZSEF: Az országgyűlési népképviselet bevezetése Magyarországon (Az 1848:V. te. létrejötte) = Társadalomtörténeti tanulmányok. Miskolc, 1996. 277-299.; hivatkozás: 293.; RUSZOLY JÓZSEF: Alkotmány és hagyomány. Újabb jog- és alkotmánytörténeti tanulmányok. Szeged, 1997. (Sajtó alatt.) 72.

25