Blazovich László: Demokrácia és választások Magyarországon. Csongrád megye - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 27. (Szeged, 1997)
Ruszoly József: Országgyűlési képviselő-választások Csongrád vármegyében 1848-ban
RUSZOLY JÓZSEF ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ-VÁLASZTÁSOK CSONGRÁD VÁRMEGYÉBEN 1848-BAN 1. Értelmiség és vagyon. Ez volt az a két, a liberális reformerek szóhasználatában összetartozónak tartott fogalom, melyhez a politikai jogosultságot jelentő választójogot kapcsolták, és amely elvezette őket a parlamentáris népképviseletről is rendelkező 1848. áprilisi törvényekhez. Ezek a főrendi tábla összetételét alapjában nem érintették, annál inkább az alsó tábláét, melynél az 1848:V. te. régi jogon meghagyva mindenkinek — nemesnek, sőt az ezzel korábban csak elvileg bíró városi polgárnak — az addigi választójogát, a népképviselet alapjára helyezkedett. Aktív választójogot kaptak azok a 20 évet betöltött, önálló (atyai, gyámi, gazdai hatalom alatt nem álló), meghatározott súlyos bűncselekmények miatt fenyíték alatt nem lévő férfiak, törvényesen bevett valláskülönbség nélkül, akik: a) maguk vagy családtagjaikkal együtt városokban 300 ezüstforint értékű házzal vagy földdel, falvakban 1/4 (volt) úrbéri telekkel bírtak; b) bizonyos megszorító föltételekkel kézművesek, kereskedők, gyárosok voltak; c) az előbbieken kívül saját birtokból vagy tőkéből 100 ezüstforint biztos évi jövedelmet húztak, vagy d) honoráciorok voltak (így az egyetemet, főiskolát végzettek; lelkészek, tanítók, falusi jegyzők); ez utóbbiak csak abban a választókerületben, ahol laktak. A passzív választójog föltétele az előbbieken kívül a 24. életév betöltése és a törvényhozás nyelvének (1844 óta a magyar) ismerete volt. E törvénycikk eredményeképpen a lakosságnak mintegy 6,5 %-a nyert választójogot. Ez több mint háromszorosa volt az alkotmányos mintaállamnak tartott Belgium akkori választói arányának (1,9 %). Egyébként a Vormärz (1815-1848) idején Badenben és Württembergben 15- 16 %, Szászországban 10 % volt ez az arány, amely általános férfi választójog esetén — mint pl. Franciaországban 1848-től — 24 %-ra emelkedhetett.1 Mivel a törvényhozás a választási rendszert tisztán territoriális alapra helyezte, a municípiumoknak csupán a törvény által területük lakosságának juttatott képviselői helyek alapján a választókerületek beosztása, valamint a választásokat lebonyolító szervnek megalakítása maradt. Miután testületéi elveszítették követküldési jogukat, értelem szerint követutasítási és -visszahívási hatáskörük is megszűnt. A képviselő-választás minden kerületben közvetlenül történt, a választókerület főhelyén. A törvény a választási eljárás nyilvánosságit hangsúlyozta. Ezen legtöbb he- 1 1 RUSZOLY JÓZSEF: A hazai választási statisztika kezdetei (1848-1869). = RUSZOLY JÓZSEF: Alkotmánytörténeti tanulmányok 1:63-94. (1991) 21
