Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)
Bálint Marianna: Az Árpád-kori településhálózat rekonstrukciója a Duna-Tisza köz déli részén
medencékben mésziszapos, szikes laposokkal2. Tengerszint feletti magassága nyugatról kelet felé csökken. Amíg a nyugati részen a 120-130 méter közé eső magassági adatok a jellemzőek, addig ez a kistáj keleti szélén 92 méter alá csökken. A Duna-Tisza köze mai geomorfológiai formáit, természeti viszonyait a negyedidőszakban lezajlott folyamatok határozzák meg. A negyedidőszakban az Alföld süllyedő terület volt, különösen a Csongrád-Szentes-Makó-Szeged által határolt rész3. Ennek következtében az Alföldre érkező folyók lefolyási irányát ez a süllyedők határozta meg. A pleisztocén idején a Duna a jelenlegi Duna-Tisza közén keresztül folyva érte el ezt az alföldi süllyedéket, mint erózióbázist. Alsószakasz jellegének megfelelően hatalmas hordalékkúpot épített.4 A Duna átfolyása a hátság területén az utolsó glaciálisban valószínűleg megszűnt, a würm idejére a Duna fokozatosan délre vándorolt, hiszen jelenlegi észak-dél irányú völgyében glaciális korú terasz mutatható ki.5 A legfontosabb felszínformáló tényező a Duna elvonulása után a szél lett. A felső pleniglaciális alatt uralkodó száraz hideg éghajlat következtében nagy erejű homokmozgás zajlott le.6 A futóhomokot a szél a Duna hordalékkúp-anyagából halmozta át. Az uralkodó széliránynak megfelelően ekkor alakultak ki az ÉNY-DK irányú homokbucka sorok, az általuk elzárt medencékkel.7 Ezekben a medencékben kisebb-nagyobb tavak alakultak ki, amelyek mára már teljesen kiszáradtak és elszikesedtek. A lelőhelyek leírásából az derül ki, hogy az állandóan lakott települések az egykori szikes tavak partját követik: egy-egy nagyobb tavat teljesen körbevesznek a lelőhelyek. A Duna-Tisza közén, ahol jelentősebb folyóvizek nem találhatóak, ezek az állandóan vagy időszakosan vízzel borított semlyékek partjai kínáltak kedvező lehetőséget a letelepedésre. A II. József korabeli I. katonai felmérés térképe az ilyen adottságú részeket csapadékos időjárás esetén vízborította területként jelöli („auser sehr wasser witterrung trohen”).8 A semlyékektől távol található magasan fekvő' területek teljesen lakatlanok. A lakott települések elhelyezkedése teljes mértékben igazodott a terület vízhálózati adottságaihoz. A lelőhelyek pontosan követik a semlyékek szélét, behúzódnak a lapos terület belsejében található vízmentes szigetekre is. Ha a lelőhelyeket részletes talajtérképre helyezzük rá, azt tapasztaljuk, hogy a réti talajok és a homok talajok érintkezési területén helyezkednek el. A réti talajok mai előfordulása az egykori semlyékek, tavacskák helyét jelöli. A homok talajok durva homokon képződött váztalajok. Humusztartalmuk nagyon sok esetben meghaladja az 1 %-ot, ezért humuszos homoktalajoknak nevezhetjük. Ezek a talajok általában mély rétegben humuszosak. Van még egy kedvező tulajdonságuk: eltemetett humuszrétegeket tartal2 PÉCSI MÁRTON: A dunai Alföld. Magyarország tájföldrajza sorozat. 1. Bp., 1967. 214. p. (Továbbiakban: Pécsi 1967.) 3 BORSY ZOLTÁN: Az Alföld hordalékkúpjainak fejlődéstörténete In. Bessenyei György Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. Nyíregyháza, 1987. 11-12. p. (Továbbiakban: Borsy 1987.) 4 BULLA BÉLA: A Kiskunság kialakulása és felszíni formái. Földrajzi Közlemények 1950. 103. p., Borsy 1987. 13. p. 5 Pécsi 1967. 218. p. 6 Borsy 1987. 16. p. 7 Pécsi 1967. 214. p. 8 Az 1782-85 között készült első katonai felmérés térképeit a JATE Természetföldrajz Tanszékén tanulmányoztam. 40
