Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)

Heka László: A bunyevácok (dalmaták) Szeged életében

pök joghatósága alá helyezte. Ezzel a vidék Szegeddel együtt, missziós területté minősült. A papok és püspökök leginkább a bosnyák ferencesekből kerültek ki (Pijanics Márton, Benlich Máté, Lipótfalvi Dvomikovich Mihály és így tovább). Többször megfordultak, főleg a bérmálás szentségének kiszolgáltatására és licenciátusok munkájának vizsgálata végett Szegeden az alsóvárosi kolostorban is. így például 1649-ben Ibrasimovics Marin belgrádi püspök a magyarországi hódoltság területén lakó katolikus déli szláv híveket meglátogatta. Az itt lakó délszláv katolikusok ebben az időben a gyöngyösi, kecskeméti és szegedi ferences barátok lelki gondozása alatt éltek. A katolikusok lelki gondozása elsősorban a bosnyák rendtartománybeli ferencesek tiszte volt. Legnagyobb részük az új telepesekkel együtt költözött be a boszniai és dalmát vidékekről. A szerzetesek egész Szabadkáig, sőt azon túl is az önálló lelkészségekkel nem bíró községek lakosságát vallási oktatásban részesítették. A törökök nem akadályozták meg működésüket, sőt védlevelet is adtak számukra. 1687-ben „a rendtartomány közgyűlése a hagyományoknak megfelelően a szegedi franciskánusokra bízta a bácskai katolikus szerbek (bunyevácok) ellátását is.”44

Reizner János véleménye szerint a törökök kiűzése előtt Szegeden szláv lakosság nem volt. Azt pedig, hogy a Városba 1655-től dalmát hitszónok volt, azzal magyarázza, hogy a Bács megyébe beözönlött dalmaták már a szegedi búcsúra is ellátogattak. Ezt az állítást azonban kétségbe lehet vonni, hiszen 1656-ban Szegedi Fábri András ferences szerzetest, Szegedre telepedett dalmata kovácsmester fiát választották a rend magyarországi provinciálisának.45 46 Az 1655-től a szegedi kolostorban működő dalmát igehirdetők közül 1655-ben találkozunk Bemát atyával, 1656-ban Lukács atyával, 1663-ban Budai Gáspárral. Azt, hogy 1655 előtt is léteztek dalmaták a Városban, bizonyítja az a tény is, hogy a szakolcai káptalani ülésen Szlávity (Nándorfehérváry) Jeromost (eredeti nevén Jerko Slavic) választották meg szegedi gvárdiánnak. Az egyházmegyéjüktől távol élő Csanádi püspökök rendre a szegedi gvárdiánokat nevezték ki hely- nökükké (vikáriusukká). Azt, hogy ebben az időben Szegeden léteztek dalmaták, bizonyítja az a tény is, hogy az 1660 és 1686 közti években a ferences kolostorban a gvár- dián mellett, egy helyettes gvárdián, egy-egy magyar és dalmát igehirdető és három-öt segítő testvér szolgált.

A dalmaták létezését Szegeden Pálffy Tamás püspök Szlávityhoz írt levele is megerősíti: „Bizonyára tudomása van arról, hogy a szegedi ferencrendi házfőnökök mekkora odaadással és hozzáértéssel gondozták a Csanádi egyházmegye híveit, ezért kérem, hogy Atyaságod se vonja meg tőlük pártfogását, legyenek azok bár magyarok, szlávok és dalmaták. ’,46

A szegedi ferencesek és az alsóvárosi Havi Boldogasszony templom jelentőségét az egykori Szeged történetében az a tény is bizonyítja, hogy Benlich Máté dalmata származású püspöknek (1651-1674) a pápa azt ajánlotta, hogy Alsóvárost válassza székhelyéül. Ez rövid időre be is következett, de nem tudott állandósulni.47 Nyilván,

44 Szeged története, II. 45. p.

45 Szeged története I. 723. p.

46 Uo. 725. p.

47 BÁLINT SÁNDOR: Szeged-Alsóváros. Templom és társadalom. Bp., 1983. 30. p.

75