Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)
Heka László: A bunyevácok (dalmaták) Szeged életében
mert a püspökök tiszteletben tartották az alsóvárosi gvárdiánnak a távolban élő Csanádi püspöktől kapott helynöki megbízatását. Az alsóvárosi anyakönyv abban az időben túlnyomóan magyar és tősgyökeres szegedi vezeték neveket tartalmaz. 1663-ban már a következők bukkannak föl: Bachich, Bajalich, Baralich, Kujundzsia, Pallovich, Polyakovich, Stipanovich, Szarali, Taralich, Vecherovich, Vodeniczar. A Havi Boldogasszony templom kriptájában, a főoltár alatt néhány dalmata is talált örök nyugalmat De la Vergne, Heisler, Boland, Rabata, Mortagni tábornokok illetve József lotharingiai herceg mellett. A dalmaták közül a főoltár donátora, Sarecz György és leánya, valamint Siskovics Andrásné lettek ide eltemetve.48 Az alsóvárosi ferencesek és a dalmaták közötti kapcsolatot talán a legjobban a jómódú szegedi polgár, Sarecz György (Juraj Sarec, Sarac) példája mutatja. A jómódú dalmata származású szegedi polgár az 1718. január 10-i végrendeletében a Havi Boldogasszony Templomában lévő nagy oltárnak aranyazására hatszáz rajnai forintot hagyott. Tehát neki köszönhetjük a Város egyik büszkeségét, az alsóvárosi templom gyönyörű oltárát. Az adomány mértékét talán az unokáinak hagyott örökséggel lehet a legjobban összehasonlítani. Sarecz György végrendeletében, a két unokájának, Antalnak és Philipnek „két nadrágot és két forintot” hagyott.49 A Havi Boldogasszony templomának adományozott pénzösszegen kívül Sarecz György „Bajaj Péter Franciscanusok Templomára Két Aranyat” hagyott.50 A PIARISTA ATYÁK ÉS A SZEGEDI DALMATÁK A török uralom megszűntekor Szegeden csak egy plébánia volt — az alsóvárosi. Csongrád megyének több mint fele, Torontál és Csanád megye egy része is ehhez a plébániához tartozott. 1713-ban alapította a Város a palánki plébániát. 1719. augusztus 5-én Nádasdy László püspök engedélyével a Város és a piarista rend szerződést kötött. 1. pontja szerint a piaristák hat tagot tartoznak állandóan Szegeden tartani, ők vasár- és ünnepnapon magyar, német és dalmát nyelven prédikáljanak, lelkészi teendőket végezzenek, és retorikáig bezárólag tanítsanak.51 1725-ben megjelent Szegeden két minorita: az egyik Belgrádból, a másik Orsová- ról menekült. A Várostól csak egy kis helyet kértek, ahol a magukkal hozott egyházi szereket és egyéb értékeket őrizhetik. Mivel üres volt a városháza egyik bolthelyisége, azt megkapták. A következő évben a dalmata származású provinciális, Kelemen Didak engedelmet kért a Rend letelepedésére. „A város kezdettől fogva nagyon pártolta a mi48 Uo. 68. p. 49 BRATINKA JÓZSEF-SZIGETI FERENC: Szeged város tanácsának első jegyzőkönyve 1717-1723. Tanulmányok Csongrád megye történetéből XVIII. Szeged, 1991. 120-121. p. 50 Uo. 121. p. 51 OLTVÁNYI PÁL: A szegedi plébánia és a t. Piarista atyák szegedi krónikája. Szeged, 1886. 32. p. Vö. PAP JÁNOS: A Piaristák Szegeden (1720-1886). Szeged, 1886. 297. p. 76
