Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)

Heka László: A bunyevácok (dalmaták) Szeged életében

egy részük ezért északkelet felé, a Duna és Tisza mögötti területekre menekülésre szánta rá magát.

Magyarországon már a 16. században találhatók katolikus déli szlávok. „Ezek a később bunyevác-dalmatáknak elnevezett bosnyákok — ismerve a katolikus bosnyákok elkülönülését a szerbektől — nagyobb számban csak akkor jöttek át a Tiszántúlról, mikor a szerbek Pálffy Miklós esztergomi várparancsnok kérésére Bácskát elhagyták és Érsekújváron hűséget fogadtak”.12 Ez 1598-ban történt, amikor az osztrák hadsereg fölszabadította Esztergomot, és a bácskai szerbek és horvátok kedvezményes föltételekkel átköltöztek Esztergom környékére. Bácska majdnem lakosság nélkül maradt, úgyhogy a bunyevác horvátok Likából idetelepülhettek a 17. század elején. Ezek a li- kai menekültek azonban nemcsak a Duna és Tisza közötti térségen maradtak, hanem Budáig és Székesfehérvárig szóródtak szét.

Ezt az 1598. évi első nagyobb bevándorló mozgalmat megelőzően szórványosan már érkeztek bunyevácok Magyarországra. így az Üdvözítőről elnevezett magyar rendtartományhoz tartozó Szegeden már 1535-ben ott találjuk Milován György szláv nyelvű gyóntatót is, ami föltételezi, hogy Szegeden és környékén akkor már szláv nyelvű katolikusok is éltek.13

A Városba a 17. században maguk a törökök telepítették a bunyevácokat. „A török, amikor a bácskai földeket a harcokban kitűnt katonáknak jutalomképpen kiosztotta, keresztényekkel igyekezett azokat megműveltetni, a keresztényeket pedig csak az általa meghódított országokból hozhatta”.14 Megszálló hadseregének az élelmezését főként a megszállt területekről tudta legkönnyebben biztosítani és az új jövevények betelepítésével a sok adót behajtani.

A következő jelentősebb letelepülési hullám 1650-ben történt, amikor Raguzából és környékéről Szegedre költözött nagyobb számú horvát lakosság, akik számára 1653 óta a ferences rendi közgyűlés mindig külön igehirdetőt, és gyóntatót küldött ki. Az első ilyen név szerint ismert hitszónok Nándorfehérvári Szlávity Jeromos volt.15

Mivel Bosznia, Hercegovina és Dalmácia területén maradt katolikus szláv lakosság helyzete egyre romlott, 1655-ben újabb menekülthullám érkezett Magyarországra. Az őshazájukban ugyan a török megengedte a ferenceseknek és a katolikus lakosságnak a szabad vallásgyakorlást, a bosnyákokból lett bégek kijátszották ezt a szabályozást, olykor a ferencesek kivégzésével és a lakosság fenyegetésével. így 1655-ig már kétezer bunyevác család telepedett le16 Magyarországon a ferences szerzetesek vezetésével. A bunyevácok ragaszkodása a bosnyák ferences barátokhoz mind a mai napig megmaradt, de különös jelentőségre jutottak a török megszállás idején, amikor a ferencesek nemcsak vallási kérdésekben, hanem szellemileg is a bunyevácok vezetői voltak.

Magyarországra vándorlásuk nagy hulláma előtt már Szegeden az 1663. évi anyakönyvi leírások alapján mintegy 100 bunyevácot (dalmatát) találunk.

12 P. Únyi Bemardin i. m. 58-59. p.

13 Uo. 60-62. p.

14 L. a 12. sz. jegyzetet.

15 Közgyűlési jegyzőkönyvek. Gyöngyösi irattár. Idézi P. Únyi Bemardin 60-62. p.; Vö. PÉTER LÁSZLÓ: Szegedi ferencesek, Szeged, 1991. 36. p.

16 Fermendzin/Aeusebije: Acta Bosnae potissimum ecclesiastica cum inserti editorum documento- rum, regestis ab anno 925 usque ad annum 1752. Zagrabiae, 1892. 479. p.

68