Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)

Bálint Marianna: Az Árpád-kori településhálózat rekonstrukciója a Duna-Tisza köz déli részén

A század hatvanas éveiben a történeti adatok, oklevelek feldolgozása alapján a történészek is arra a következtetésre jutottak, hogy az Árpád-korban számolhatunk a legsűrűbb településhálózattal42. Ebben az időszakban a 2-10 háztartásból álló települési forma volt általános43, amely a népesség szétrajzásával magyarázható44.

Az Orosháza és Szentes környéki terepbejárási eredmények alapján jutottak a munkát elvégző régészek arra a következtetésre, hogy több Árpád-kori településsel kell számolnunk, mint amennyi az oklevelekben szerepel45.

A településhálózat kutatásának újabb lökést a Magyarország Régészeti Topográfiája köteteihez végzett terepmunka eredményeinek feldolgozása adott. Sor került az Árpád-korba sorolható lelőhelyek kiterjedés és a leletanyag intenzitása alapján történő kategorizálására46. A terepbejárások eredményei alapján a falutelepülések 4-5 kilométeres hálózata rekonstruálható, a falvak között a szállások elszórtan helyezkednek el47.

A Duna-Tisza közén végzett terepbejárások során sikerült a Jankovich Dénes által elkülönített lelőhely típusokat is azonosítani.

Falutelepüléseknek tekinthetjük azokat a lelőhelyeket, amelyek kiterjedése 100- 200x800-900 méter és intenzív leletanyaggal jellemezhetőek. Ez a típus nem jellemző a területre, mindössze két lelőhely sorolható ide.

Laza szerkezetű falutelepülés részeinek tekinthetjük azokat a lelőhelyeket, amelyek kiterjedése 50-100x200-300 méter. A leletanyag mennyisége változó, általában intenzívnek tekinthető, gyakori azoknak az eseteknek a száma, amikor a lelőhelyen kizárólag csak Árpád-kori leletanyag került elő. Ezen lelőhelyek egymástól való távolsága 50-100 méter. A terület természetföldrajzi adottságait kihasználva egy-egy szikes tavat vesznek körbe. Ez a típus igen gyakori.

Egy objektumra, vagy kisebb objektumcsoportra utaló leletkoncentrációval jellemezhető, kis kiterjedésű, 20-70 méteres területű lelőhelyeken a szállások nyomait fedezhetjük fel. Ezt a típust is igen gyakorinak tekinthetjük területünkön. Ezeken a lelőhelyeken kizárólagosak a cserépbogrács töredékek. A kutatás ezeket a lelőhelyeket rövid ideig, ideiglenesen lakott pásztorszállásoknak tartja48. Az újabb ásatási eredmények rámutatnak arra, hogy ezeken a lelőhelyeken is állandó megtelepedésre utaló objektumok találhatóak. A telep állandóságát a tanyaszerű település elnevezés is hangsúlyozza.49

A régészeti terepbejárások nyújtotta adatok alapján számos egykori falutelepülés léte bizonyítható a területen. Több falu esetén ismerjük a faluhoz tartozó templom és

42 SZABÓ ISTVÁN: A falurendszer kialakulása Magyarországon. X-XV. század. Bp., 1966. (Továbbiakban: Szabó 1966.), Györffy 1963.

43 MAKSAY FERENC: A magyar falu középkori településrendje. Bp., 1971.

44 Szabó 1966.

45 KOVALOVSZKY JÚLIA: Orosháza és környéke a magyar középkorban. In: Orosháza története 1965. 175-203. p., KOVALOVSZKY JÚLIA: Régészeti adatok Szentes környékének településtörténetéhez. In. Régészeti Füzetek I. 5 (1957.)

46 DÉNES JANKOVICH: Archeological topography, theoretical and practical lessons. In: Mitt. Arch. Inst. 14 (1985.) 283-292. p. (Továbbiakban: Jankovich 1985.)

47 Magyarország régészeti topográfiája 8. A szarvasi járás. IV/2. Jankovich B. Dénes — Makkay János — Szőke Béla Miklós. Bp., 1989. (Továbbiakban: MRT 8.)

48 Jankovich 1985. 283-292. p.

49 LASZLOVSZKY JÓZSEF: Tanyaszerű települések az Árpád-korban. In: Falvak, mezővárosok az Alföldön. Az Arany János Múzeum Közleményei IV. (1986.) 140. p.

47