Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)
Mályusz Elemér: Miért lettem történész? A kéziratot sajtó alá rendezte,a bevezetőt írta és jegyzetekkel ellátta Soós István
egy szirupos orvosságot, azt így meg, úgy szedje. Annál inkább megrémült szegény jó Mamám. Úgy látszik, ő többet tudott a betegségről. Ma nem vagyok annyira bizonyos, mint akkor voltam, hogy a szertárrendezés volt a vétkes betegségem kifejlődésében. Egész életmódom ellenkezett azzal, ami normálisnak volt nevezhető. Evek óta nyaranta is zárt szobákban gubbasztottam. Keveset voltam szabad levegőn. Fenyvesek, erdők után vágyódtam s helyettük tikkadó hőségtől át- izzott mozdulatlan kánikula izzasztón, ha napnyugtakor kimentem a felső Tisza-partra, a töltésre sétálni. Mindkét bátyám kihasználta a fürdés, a vízi sport nyújtotta előnyöket. Szerettek nagyokat úszni. Példájuk követésétől visszatartott, hogy a vízben hamar elfáradtam. Nem kellett sokáig vámom, hogy megtudjam ennek okát. 18 éves koromban a legelső sorozásnál megállapította az orvos, hogy ún. szervi szívbajom van. Azután az élet is egyre súlyosabbá vált, a naponta szükséges kalóriák összegyűjtése Mamám számára mind nehezebb lett. Sokat segített volna rajtam, ha az instruktorságból származó pénzemből többet adok át Mamámnak. A könyvgyűjtő szenvedélyemen azonban nem tudtam úrrá lenni, de nem is akartam. Hozzá veszedelmes életkorban voltam, amikor a tüdő a legérzékenyebb. Ha nem a farsangi rendezgetés, más ezernyi alkalom kiválthatta volna betegségemet. Egyenlőre — gondoltam — jól is jön, hogy otthon, ágyban maradhatok, mert megírhatom önképzőköri pályázataimat. így, többes számban, mert az volt a vágyam, hogy a történelmin kívül a magyart és a latint is elkészítsem. Túlságosan könnyűnek látszott a feladott kérdésekre a válaszolás. A magyar téma150 kidolgozása nem kívánt több figyelmet, mint egy szokásos házi dolgozat megírása, a latin kérdésről151 szólót pedig az iskolai értesítőkben közös székfoglaló értekezések valósággal közhellyé tették. Könnyű munkára számítottam, annál inkább meglepett, hogy sehogy sem haladok előre. Talán a hőemelkedések zavartak? így minden időmet és erőmet a történeti téma152 kidolgozására fordítottam. Balanyi munkáját153 követve, bár az újabb irodalmat is felhasználtam, ami publicisztikai szinten akkor már jelentős terjedelmű volt. Balogh Pista barátom vállalkozott kéziratom letisztázására, hiszen a pályázatok titkosak voltak. Mint egyetlen beérkezett munka, elnyertem a [30] koronás díjat154, ugyanakkor Kiss István tanárom négyszemközt, gondolom, társai rosszallását is kifejezte, amikor helytelenítette, hogy a többi pályamunkát nem nyújtottam be. Társai — mondta azért nem pályáztak, mert úgy tudták, hogy én sorompóba lépek s akkor nekik nincs esélyük. Márpedig, fejezte be feddését, az önképzőköri pályázatok akkor eredményesek, ha minél több tanulót ösztönöznek szereplésre. Nem védekeztem, igazat adtam neki, de nem is gondoltam arra, hogy túlméretezett szereplési programom csődjének oka betegségem lehet. Erre azért sem gondolhattam, mivel életemet — kontroll nélkül — úgy folytattam, mintha makkegészséges lettem volna. Hajlamom, hogy szimbólumokat keressek, ma, oly sok év után, arra ösztönöz, hogy a betegségemet kiváltó raktár rendezését, ebben a senki által szükségesnek nem 150 „Nemzeti küzdelmeink és irodalmunk.” In: Értesítő, 1914-15. 100. p. 151 „A múlandóság gondolata Horatius költészetében.” Uo. 152 „A világháború történelmi megvilágításban.” 153 L. a 122. sz. jegyzetet. 154 Értesítő, 1914-15. 101. p. 37
