Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)
Mályusz Elemér: Miért lettem történész? A kéziratot sajtó alá rendezte,a bevezetőt írta és jegyzetekkel ellátta Soós István
feleségem előtt feltárta a bizony raktárszerűen tárolt anyagot. Mikor nevét megmondta, s megkérdeztem azonos-e azzal a Rácz Miklóssal, aki a besztercebányai kis katolikus gimnázium értesítőjében Machiavelli fordítását közölte135 * * * 139, ámulva kérdezte, miként lehetséges, hogy ismerem munkáját. Szegénynek életében az lehetett a legnagyobb elégtétel, hogy egy budapesti egyetemi tanár emlékszik munkájára, sőt számon is tartja. Külön tanulságot jelentett számomra a millénnium körüli évek értesítőit tartalmazó könyvcsomók felbontása, rendezése. Ekkortájt minden középiskola, nyilván miniszteri utasításra közölte az iskola történetét. Kevésbé a színvonalkülönbséget volt érdekes megfigyelni, inkább a felfogásbeli azonosság tűnt fel. A különbség magától értetődő volt a botcsinálta monografűs, meg az iskolája munkáját már évek óta kutató író között. Amilyen az a nyitrai piarista volt, aki már [1876] óta folyamatosan közölte rendje ottani szereplésének dokumentumait.140 Vagy Német Ambrusé a győri iskolákról, jogakadémiáról is.141. Ezek valóságos pedagógiai monográfiák voltak. Ami nem tetszett bennük, az felfogásuk volt, hogy iskolájuknak az állammal való kapcsolatát tár- gyalgatták, az iskolai reformokat ismertették. A monográfiák bizony unalmasak voltak, bár akadtak tanulságos és el nem felejthető részek, mint a II. József látogatásait meg- örökítők142. Ezeket, Szekfüvel polemizálva, fel is használtam. A szekrények még egy csodálatos kincset rejtegettek, — bizonyára ennek megőrzése volt eredeti hivatásuk — az iskola irattárát. Az állami ellenőrzés kezdetétől kb. a XIX. sz. elejéig. Gyönyörűen rendezett, szépen fascikulált anyag volt, szép, tiszta állapotban. Meglátszott rajta, hogy kezdettől fogva óvták koromtól, piszoktól. Az első levéltár volt, amely szemem elé került. Nagy várakozással kezdtem a legelső csomót nézegetni és birkózgatni a számomra új XVIII. századi latin stílussal. Csalódásom még nagyobb lett. Az első tankerületi főigazgató, Gróf Károlyi Antal dúsgazdag mágnás hivatalos levelezését ismertem meg. A Mária Terézia kedvéért bürokratikus munkát vállaló egyik főúr volt Károlyi, hivatali működését pedig abban látta, hogy közvetítse a helytartótanács általános utasításait és őrködjék azok végrehajtásán. Bizonyára konkrét esetben is intézkedhetett, de a szúrópróba szerint felbontogatott csomók sem látszottak érdekeseknek. Valami mást vártam: iskolai színjátékok kéziratait, történeti feljegyzéseket, a diákok névsorait. A limbusból valami hasonló darabokat sikerült kihalásznom, ezeket kölcsön is kértem. Azzal az indokolással, hogy értékesíteni fogom őket tervezett önképző- köri dolgozatomban. A gimnázium történetének143 lapozgatása ösztönzött, hogy VIII-os munkám gyanánt megírjam, értekezés formájában, iskolánk történetét. A mi millenniumi értesítőnkből144 hiányzott a többiekhez hasonló munka. Néhány évvel korábban „A piaristák 135 A gimnáziumi értesítő az Országos Széchenyi Könyvtárban szintén csak hiányosan lelhető fel. A rendelkezésre álló kötetekben nem találtam meg a Machiavelli-fordítást. 140 CSŐSZ MIHÁLY IMRE: A kegyes tanítórend nyitrai gimnasiumának története. Nyitra, 1876.; A kegyes tanító-rendiek Nyitrán. Magyar művelődéstörténeti rajz. Nyitra, 1879. 141 A Győri Királyi Jogakadémai története 1867-től 1892-ig. Győr, 1915. 142 PULLMANN PÉTER: A magyar piaristák II. József uralkodása alatt. Kolozsvár, 1914. 143 A Kegyes-Tanítórendiek alatt álló Szegedi Városi Főgimnasium új épülete, visszapillantással az intézet történeti vázlatára. Közzéteszi: Magyar Gábor. Szeged, 1886. 144 A kegyes-tanítórendiek vezetése alatt álló Szegedi Városi Főgimnasium gyorsíró-iskolájának milleneumi emlékkönyve. Összeállította Varjú János. Szeged, 1896. 32
