Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)

Mályusz Elemér: Miért lettem történész? A kéziratot sajtó alá rendezte,a bevezetőt írta és jegyzetekkel ellátta Soós István

Munkája a szaktörténészek szemében népszerűsítőnek látszott, oly műfajba tartozónak, amelyről legjobb esetben is csak elnézéssel lehetett megemlékezni s nem méltányolták, hogy szerkezetében és terjedelmében világszerte elterjedt típus magyar képviselője volt. Gárdonyi Albert kávéházi diskurzusokban Hashagen: Umrisse der Weltpolitik című könyve124 magyar változatának mondotta. Pedig itt arról a ritka esetről volt szó, hogy egy magyar szerző önálló tanulmányai párhuzamosan értek be oly szép produktumával, amelynek olvasói jól ismerték a hasonló jellegű sorozatokat. A legutóbbi évtizedeket igaz, Balanyi nem forrásművekből ismerte meg, 1915-ben, de — kérdem — hogyan is juthatott volna ilyenekhez.

Amint az ő nyomán haladva, akkor szerzett könyveimet nézegetve könnyű ma már megállapítanom, magam is tettem. Mondanom sem kell, hogy összehasonlíthatatlanul alacsonyabb színvonalon. Amíg Balanyi a Magyar Kultúrában esszében ismertette Trubeckoj híressé lett könyvét125, én valamelyik német antiquárius makulatúra anyagából piacra dobott oly könyveket vásárolgattam, mint Bresnitz von Sydacoff — van-e, ki e nevet ismeri — balkáni tárgyú pamfletjeit.126 Selejt persze bőven akadt a komolyabb célkitűzésű könyvek között is. Egyetlen egy megérte a pénzét, a „Das grössere Deutschland” első évfolyama127.

Felfogásom persze egyezett a világháborús magyar irodaloméval. Szent meggyőződésem volt nekem is, mint a többi millió magyarnak, hogy mi, központi hatalmak ártatlan bárányok vagyunk, féltékenység és gonosz gyűlölet áldozatai, akiket az igazság, az isteni gondviselés stb. majd győzelemhez fog segíteni. Az említett kis, népszerű folyóirat, amelyről csak évtizedek múlva tudtam meg, hogy az alldeutsch mozgalom propagandairata, kissé bizonytalanná tett, hogy valóban így van-e. De csak pillanatokra, egyébként szentül hittem az igazság győzelmében. Mentségemre hadd mondjam el, hogy akkor szerzett háborús tárgyú könyveim szerzői között oly, előttem tekintélynek számító, tisztelettel övezett tudósok is szerepeltek, mint P. Herre, a „Weltpolitik und Weltkatastrophe”128 szerzője, vagy a nagy ókortörténész, Eduard Meyer, akinek „England”^ (1915)129 sokáig foglalkoztató olvasmányom lett, Otto Hintze — lényegében propagandisztikus, — nagy munkája, „Die Hohenzoller und ihr Werk”130 pedig rávezetett, hogy — 1916-ban a Deutsche Bücherei olcsó kiadásban — megszerezzem

124 HASHAGEN, JUSTUS: Umrisse der Weltpolitik. 1. 1871-1907. 2. 1908-1914. Leipzig, 1916. (Aus Natur und Geisteswelt. 553-554.)

125 Russland als Grossmacht von Fürst G. Trubeckoi. Übersetzt und eingeleitet von I. Melnik. Stuttgart-Berlin, 1913. — Balanyi erről illetve ennek kapcsán az orosz hatalmi politikáról: Oroszország nagyhatalmi törekvései. In: Magyar Kultúra, 3 (1915) 6. sz. 241-251. p.

126 A Bresnitz von Sydacoff álnéven írt Philipp Franz balkáni tárgyú pamfletjeiből itt csak néhányat említünk: Bulgarien und der bulgarische Fürstenhof. Politisch-feulletonistische Aufzeichnungen (1879— 1895). Von einem Diplomaten. Berlin-Leipzig, 1896.; Das Ende der Dynastie Obrenovica. Berlin-Leipzig, 1900; Aus dem Geheimnissen des Balkankrieges. Dorsdorf-leipzig, 1904.; Das Balkanproblem und die Balkandynastien. Dorsdorf-Leipzig, 1908.

127 Das Grössere Deutschland. Wochenschrift für deutsche Welt- und Kolonialpolitik. Weimar, 1915. és Dresden, 1916.

128 (...) 1890-1915. Berlin, 1916. (Männer und Völker)

129 England. Seine staatliche und poltische Entwicklung und der Krieg gegen Deutschland. Stuttgart, 1915.

130 (...) Fünfhundert Jahre vaterländischer Geschichte. Berlin, 1915. és 1916.

29