Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)
Mályusz Elemér: Miért lettem történész? A kéziratot sajtó alá rendezte,a bevezetőt írta és jegyzetekkel ellátta Soós István
összegyűjtött tanulmányait, a „Historische und politische Aufsätze” három kötetkéjét131, s ezek segítségével felderengjen előttem a hivataltörténet jelentősége. Valódi jelentősége számomra annak felismerésén kívül, hogy a histoire contempo- raine a történettudomány oly ága, amely nélkül a mi tudományos életünk sem lehet teljes, ami azonban a legkisebb gondot sem okozta számomra, annak az érzésnek a lassú jelentkezése volt, hogy életünk, napjaink a legközvetlenebb kapcsolatban vannak mindazzal, amitől évszázadok választják el. A Századokban olvasott legkülönbözőbb tárgyú cikkek, de azok a monográfiák is, amelyeket eddig megismertem, kb. úgy hatottak mint a római régiségtanból merített ismeretek. Ami mégis közvetlenebbé tette egy Pau- ler-cikkel érzelmi kapcsolatomat132, az a nagyon általánosan érzett magyar nemzet, magyar nép, magyarság, magyar műveltség, Magyarország szólamsorozat volt. A ma sokrétűségét a háború egyszerre megéreztette, s láthatóvá tett ijesztő szakadásokat, amelyeket a „boldog” békekor jótékonyan eltakart. De magam is egyszerre szenvedő részese lettem a felfordulásnak. Anyagi helyzetünk rosszabbodása lassú volt, eleinte észre sem lehetett venni. Ami drágulás volt, annak hatását az első évben sikerült semlegesíteni némi lemondással, meg azzal, hogy még több instruktorságot vállaltam. így könyvvásárlásra maradt alkalmam s ez teljesen kielégített. Sőt, az antiquar könyvek mintha még olcsóbbak is lettek volna. Ekkor már valamennyi budapesti antiquáriust ismertem, amelynek nyomtatott katalógusai voltak és szép számmal gyűltek az osztrák és német cégek jegyzékei is. Még friss eszemmel könnyen megjegyeztem a címeket és az árakat s nagy élvezet volt megállapítani, kinél tudnék egy munkát megvásárolni fele árért, mint egy másiknál. Sőt arra is sor kerülhetett, hogy mint vásárló jelentkezzem náluk. Néha ráfizettem az üzletre. Lukács Gyula olcsón kínálta Szádeczky Lajosnak a Szabó Ferenc-féle Mihály vajdáról kiadott oklevéltárát133. A forrásművek annyira érdekeltek, hogy előre beküldtem a vételárat, hogy így a postát megtakarítsam. A küldemény azonban a Szádeczky-kiadvány bevezetését tartalmazta s így afféle különnyomatnak számított. Visszaküldtem hát, s kérdem a vételárat. Pár nap múlva ügyvédi értesítést kaptam, hogy a Lukács-cég tönkrement, fizetésképtelen stb. A kereskedelmi életet jól jellemző brigantizmus szíven ütött. A VI. gimnáziumi évemet követő vakáció tovább erősítette a bibliográfián és könyvgyűjtésen keresztül a magyar történetirodalomhoz fűző kapcsolatomat. Már előzőleg a tanári könyvtár vezetője megkért, hogy segítsek neki a vakációban az ajándékul reá zúdult könyvanyag katalogizálásában és elhelyezésében. Azokról a könyvekről volt szó, amelyek az ifjúsági könyvtárak szekrényeiben olvasatlanul a helyet foglalták el. Orbán János fiatal magyar szakos tanár (engem nem tanított) egy Sambucus- disszertáció szerzője134 már előzőleg bevont revíziós munkájába s együtt állapodtunk meg, mi maradjon az ifjúsági állagban. Közvetlen ember volt s mert észrevette, milyen 131 Berlin, 1916. (Deutsche Bücherei No. 94-95., 100/1.) 132 Nehéz eldönteni, vajon Mályusz Elemér Pauler melyik, feltehetően a Századokban megjelent tanulmányára gondol. Hivatkozhatunk itt pl. a „Szent István és alkotmánya” (Századok, 1879. 1-30., 101— 125. p.) c. cikkre. 133 Erdély és Mihály vajda története 1595-1601. Oklevéltárral. Temesvár, 1893. 134 Sámboky Jánosról. Szeged, 1916. 30
