Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)

T. Molnár Gizella: Portrévázlat gróf Klebelsberg Kunoról

előre megoldani. Jól példázza ezt a kortársak egyik feljegyzése, mely talán némi túlzást is tartalmaz, de kétségkívül igen találó: „Amikor a fedett uszodát építtette... megrendelt fél métermázsa könyvet a sportról, úszásról, építkezésekről, megtanulta a gyorsúszás, mellúszás, hátúszás, vízipóló elméletét, s csak akkor fogott hozzá a megvalósításhoz. ”8 De látni fogjuk ugyanezt például majd az iskolareformjainál is, amikor nemcsak az adott iskolatípus megépítéséről, a benne tanítandó tananyagról intézkedett, hanem azok képzését is megreformálta egyúttal, akik ott fognak tanítani, s tette mindezt az oda szükséges szakmai ismeretek birtokában.

Klebelsberg igen vonzó és tiszteletreméltó, minisztersége idején pedig igen hasznos vonása volt, hogy nem restellt minden alkalmat megragadni a tanulásra, mindig, mindenhol tapasztalatokat gyűjteni, a megismert modelleket, értékeket pedig zseniálisan alkalmazta a magyarországi viszonyokhoz: ami másutt értéknek bizonyult, azzal a magyar kultúrát is gyarapítani akarta.

Mindezekkel a tulajdonságokkal végső soron azt az eszményt testesítette meg személyében is, melyért később miniszterként oly sokat igyekezett tenni, s mely szerint a művelt középosztály kell legyen a nemzet vezető ereje. Ennek szellemében a születési kiváltságokat s a vezetéshez ezáltal szerzett jogot fel kell váltania a szakszerűségnek, a hozzáértésnek, s ez a hozzáértő új elit tudja megfelelően vezetni az országot.9 (Mellesleg a szakértelem prioritásának elvét saját életében is alkalmazta, amikor pályáját előkelő származása ellenére egyszerű segédfogalmazóként, a ranglétra legalján kezdte, s nem kért — mint oly sokan mások kortársai közül — a születés jogán magasabb beosztást, hanem megvárta, míg teljesítménye, hozzáértése révén került előbbre.)

Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy képzettsége, ismeretei, a bürokráciában szerzett praxisa és személyes jellemvonásai egyaránt alkalmassá tették arra a feladatra, mely előtte állt, amikor a bársonyszéket elfoglalta.

Klebelsberg kultuszminiszterként a kultúra minden területét igyekezett kézben tartani, s fáradhatatlan energiával próbált megfelelni a — főként saját maga által felállított — magas követelményeknek. A természettudományok támogatásától a testnevelés ügyének felkarolásáig, a műemlékvédelemtől a művészetpártolásig, a tanyai iskolák építésétől a játszóterekig igen sok feladatra terjedt ki a figyelme. Legkiemelkedőbb munkája mindenképpen az iskolarendszer reformja volt az óvodától, a népiskolától az egyetemig. Azonban modem, korát is megelőző tudománypolitikusi tevékenysége, a magyar tudománypolitika európai színvonalra emelése szintén az ő nevéhez kapcsolható, de például benne tisztelhetjük az ország első tudatos sportpolitikusát is.

Klebelsberg kultuszminiszter munkássága annyira szerteágazó, hogy az áttekinthetőség érdekében célszerű rendszerbe foglalni, s e rendszer segítségével tanulmányozni. Mint ahogyan azt már másutt is hangsúlyoztuk10, három fő tevékenységi kört jelölhetünk meg, ami köré csoportosítva — hitünk szerint — megfelelő logikai rendben tárgyalható az életmű:

8 Idézi: Huszti József: i. m. 16. p.

9 A kérdésről részletesebben 1.: GLATZ FERENC: Konzervatív reform - kultúrpolitika In: Tudomány, kultúra, politika Gróf Klebelsberg Kuno válogatott beszédei és írásai. Bp., 1990. 21-23. p.

J0 L.: T. MOLNÁR GIZELLA: Változások Szeged kulturális életében az 1920-as években In: Tanulmányok Csongrád megye történetéből XXIV. Szerk. Blazovich László. Szeged, 1997.

231