Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)
T. Molnár Gizella: Portrévázlat gróf Klebelsberg Kunoról
A „gróf” azonban — ahogy ellenfelei gyakran nevezték — csak ritkán vette fel a kesztyűt, ritkán reagált a kisstílű vádaskodásokra, helyette konok akarattal egymás után valósította meg terveit, elképzeléseit. Ebben szerepe volt műveltségének, kitartásának, elhivatottságának, de természetesen annak a kormányzati, miniszterelnöki támogatásnak is, melyet gróf Bethlen István részéről mindvégig élvezett. Mindemellett természetesen ő sem volt tévedhetetlen. Egyrészt megvoltak a maga korlátái, melyeket elsősorban az aktuálpolitikai környezet jelentett, másrészt születtek tévedések, hibás elgondolások is a nagy tervek között, melyek ma már az eltelt évtizedek távlatából könnyebben érzékelhetők. Mindez azonban nem kérdőjelezi meg az elért eredményeket, s azt, hogy Bethlen igen jól választott, amikor a kultusztárcát Klebels- bergre bízta. Mint már említettük, a miniszter azonnal kész programmal, pontosan körvonalazott elvekkel lépett színre, ez azonban nem valamiféle „csoda”, ellenkezőleg, nagyon is érthető, ha tekintetbe vesszük korábbi teljesítményeit, életének a miniszterséget megelőző szakaszát. Ki is volt hát valójában ez a „kimondhatatlan nevű” ember, honnan érkezett, milyen utat tett meg a miniszteri bársonyszékig? 1875. november 23-án született Magyarpécskán, apja gróf Klebelsberg Jakab cs. és kir. huszárkapitány volt, anyja Farkas Aranka, dunántúli nemesi családból származott.3 Édesapját másfél éves korában elvesztette, így a Dunántúlon nőtt fel, édesanyja és annak rokonsága nevelte a kor középosztálybeli szokásainak és elvárásainak megfelelően. Középiskolai tanulmányait a székesfehérvári ciszterciek gimnáziumában folytatta, ami magas színvonalú, katolikus szellemű nevelést biztosított számára. Gyenge fizikumú, de igen jó tanuló volt, szorgalmával, kitartásával, jó képességeivel hamar kitűnt a többiek közül. A sok betegeskedés, és a viszonylag gyenge fizikai állapot ismeretében meglepő, hogy érettségi után a katonatiszti pályát választotta. Nyilvánvalóan nem kedve és hajlama, hanem a családi hagyományok folytatása ösztönözte arra, hogy a bécsújhelyi katonai akadémia növendéke legyen. Klebelsberg hamarosan belátta tévedését, s a budapesti jogi karra iratkozott be. Jogi tanulmányai mellett a történeti kurzusokat is látogatta, hiszen a történettudomány iránti érdeklődése hamar megmutatkozott, s élete végéig meg is maradt. A budapesti egyetem elvégzése után Berlinben folytatott egyetemi tanulmányokat. Ennek során igen nagy hatással volt rá és későbbi működésére a német tudománypolitika, a német oktatási rendszer megismerése. Nemcsak nagyhírű tanárai, hanem a társaival kötött barátságok is befolyásolták szellemi fejlődését, majd később kultúrpolitikáját. Közülük kiemelkedik Becker későbbi porosz kultuszminiszterrel kialakított kapcsolata, ami leendő egyetemi politikájára és tudománypolitikájára egyaránt hatással volt. Tanulmányai végeztével Klebelsberg fiatalon megnősült. 1900. április 24-én feleségül vette Botka Saroltát, akivel harmonikus kapcsolatban éltek, s ez a nyugodt családi légkör természetesen igen jó hátteret biztosított hivatali előmeneteléhez. Kiegyensúlyozott, szoros kapcsolatuk kitűnik abból a visszaemlékezésből is, melyet Sarolta asszony évekkel, majd évtizedekkel férje halála után vetett papírra, mintegy emléket 3 Az életrajzi adatokat Huszti József idézett műve és az Életutunk (Gróf Klebelsberg Kunoné visszaemlékezései) Szeged, 1992. című kötet alapján foglaltuk össze. 228
